Milyen együttélési kiskátétok van?

Nalunk nem voltak ilyenek. Pl. az, hogy a lakasban nem dohanyzunk, nyilvan alap, de mivel egyikonk sem dohanyzik, errol nem kellett beszelni:D

Az is alap, hogy a hazimunka kozos feladat, de ezt sem beszeltuk meg elore. Egyszeruen mind a kettonk mentalitasa, gondolkodasa olyan, hogy ez alap, nem kellett beszelni rola. Vagy hogy mindenkinek szuksege van neha egy kis enidore…szinten alap a kapcsolatunkban, ezt sem kellett kulon egymas szajaba ragni….

Akkor vedd elő kis jegyzetfűzeted és kezd el írni, mert neked kár bármit is mondani! Legalább fél év múlva majd kidobod az ablakon, de addig is elpiszmogsz vele pár órát. Úgy látom, még nem éltél senkivel, különben ezeket már kapásból tudnád.

#4 és #7 voltam.

3-as vagyok, akkor írok olyan szabályokat amik az előző albérletembe voltak ahol 5 random másik egyetemistával laktam együtt:

- előtte szólunk ha valaki átjön hozzánk

- takarítási rend

- mosogatás főzés után egyből

- este 11 után nincs hangoskodás a közös helységekben

- buli szervezés csak előzetes megbeszélés alapján

Nyílván a párommal meg nem fogok takarítási rendet írni meg ilyen szabályokat.

Lakótársi szerződést kell íratni, ahogy azt Sheldon Cooper tette. Nem ördögtől való ötlet ez, előre letudni a kellemetlen dolgokat.

És csak nagy lakásba érdemes összeköltözni ahol nem kell mindig egy helyiségben tartózkodni, mint egy börtöncellában.

Nincsenek konkrét szabályok, csak annyi, hogy becsüljük meg a másik munkáját.

Pl ha valamelyikünk rendet tesz, vagy kitakarít, akkor a másik ne brmolja szét kb azonnal.

Otthon élve attól falnak mentem, hogy felmostam pl, és utána a ostoba öcsém simán végigmászkálta koszos cipővel a lakást :D

Vagy elmosogattam és idősebb tesóm, jaj, ő éhes, ami nem gáz, de amúgy utál mosogatni.

Nekem kicsit úgy tűnik, mintha előre fel akarnál készülni az együttélésre! Mintha szabályrendszert szeretnél felállítani, biztos, ami biztos!

Megértelek, bizonyos szempontból!

Ahogy az előttem szólók is megírták, erre nem lehet így felkészülni! Ha két ember szereti és tiszteli egymást, akkor jól tudnak egymáshoz "idomulni", anélkül, hogy az bármelyiknek megerőltető lenne! Ez úgy ösztönösen jön.

Nyilván vannak dolgok amiről beszélni kell, de azt összebújva, bekuckózva szeretettel is meg lehet beszélni. Igen fontos, hogy ki viszi ki a szemetet, ki takarít, ki mosogat, hogy zajlik a bevásárlás, de ezek nem egy előre "megírt forgatókönyv" szerint zajlanak!

Tudom, hogy leírtad, hogy nem írásban gondolod. Szerintem te is egy mindent előre tudni akaró, tervező típus vagy, azért érdekel ez a kérdés. Ez nem baj, ha közben tudsz bízni a megérzéseidben, hogy ki a számodra megfelelő társ akivel együtt tudnál élni! Biztos volt már az életedben olyan ember, akinél azt érezted, hogy vele működne az pl. összeköltözés. Nem kellett a szabályrendszereken agyalni, mert láttad rajta, hogy ő spontán megcsinál dolgokat úgy, ahogy az neked is megfelel.

Azért nehéz a párválasztás, mert ezeket kell ösztönösen, szeretetből megérezni, és nem túlgondolni, fejben mindent megtervezni.

Nyilván nem azt mondom, hogy "agyatlanul" kell egy párkapcsolatban létezni, de a túlzott "mindenre fel akarok készülni" állapot sem jó!