Nők! Ti boldog párkapcsolatban éltek?

Nagyjából minden ok. Abból van feszkó, hogy kevésbé családcentrikus mint én, ami a gyerek után jött igazán felszínre.

Értem ezalatt, hogy utálja a családi programokat. Nincs türelme leülni hármasban játszani, vagy társasozni. Ezen változtatnék, ha tehetném.

Amúgy kettőnk között minden szuper, jó a szex, figyelmes, sokat beszélgetünk, rendes, dolgos. A gyereket is imádja, de foglalkozni aktívan egyszerre csak rövid ideig tud vele.

4 éve vagyunk együtt, több mint 1 éve költöztünk össze.

Jó a kapcsolatunk alapjaiban véve.

Bocsi, én listázós típus vagyok, így ezalapján tudok itt is válaszolni:

Pro:

- kedves velem, sosem szokott piszkálni semmiért, pedig néha lenne oka

- végtelenül türelmes a legrosszabb napjaimon is

- megbízható, amit ígér, azt betart

- nem ad okot féltékenységre, bizalmatlanságra

- nagyon jó beszélgetőpartner, sokat érdeklődik, órákat is eltudunk beszélgetni a világ dolgairól, vagy úgy bármiről

- közös az ízlésünk filmben, zenében, sorozatban, hobbikban, érdeklődési körökben

- egyezik a véleményünk mindenféle nézetben, amiben nem, ott jó viták tudnak kikerekedni normális érveléssel

- bújós, puszilgatós típus, minden nap van érintés

- meglep apróságokkal, kedveskedik sokszor

- azonosak a terveink a jövőre nézve (házvásárlás, gyerek, házasság témákban legalábbis)

- számíthattam rá bármiben, kérdés nélkül jött édesanyámnak is segíteni mikor pl. covidos lett, meg hasonlók

- anyagilag is megbízható, tud bánni a pénzével, spórolós típus, nem kell aggódnom hogy elherdálja és tőlem kér majd

- vannak tervei, fejlődni akar, most is munka mellett fog ősztől tanulni egy szakmát, amit régóta akar

- motivál engem is, mert az ő hatására énis elkezdek egy szakot ősztől, amiről 20 éve álmodtam :)

Kontra:

- alacsonyabb a libidója, ezáltal néha kevés a szex (neki heti 1 bőven elég, nekem heti 2-3 lenne az ideális), de nem döntő mélységű a dolog, mert mint írtam az intimitás más formái megvannak napi szinten (bújás, ölelés, csókok stb)

- házimunkában jóval többet csinálok, neki annyira nem tűnik fel, ha már ideje lenne takarítani, én meg nem szeretek feladatokat kiosztani, általában megcsinálom ha nincs itthon szépen egyedül, gyorsan

- kicsit megfelelési kényszeres, nagyon sokszor rástresszel mások véleményére akár baráti körben, akár melóban stb.

- mikor összejöttünk nagyon konfliktuskerülő volt, még most is van hova fejlődnie, de már mérföldekkel jobb mint 4 éve, de ígyis sokszor inkább szőnyeg alá söpri a problémáit

- önmagával szemben kritikus, nem elégedett, de különösebben nem is tesz érte, hogy változzon (pl most felszedett 15 kilót, nekem tetszik így is, ő utálja, de mozogni nem szívesen kezdene el.. :D úgyhogy egészségesebben főzünk, ennyire tudtam rávenni elsőre)

- csámcsog, de jajj mennyire csámcsog. néha imádom, nehezebb napjaimon néha utálom érte :D

- a szüleivel keveset találkozik, pedig 10 percre laknak. nekem édesapám elhunyt pár éve, sokszor mondom neki, hogy tartsa velük jobban a kapcsolatot, mert én is elcsesztem és utólag nagyon bánom

dióhéjban ennyi. boldog vagyok amúgy igen, vannak néha súrlódások, de összességében szuper embernek tartom, akivel eltudom képzelni a jövőm, mert minden hibájában fejlődött az évek során és ezzel engem is motivált mindig, hogy jobb ember legyek. :)

23L

Igen. Miután összejöttünk, nagyon sok idő telt el az első veszekedésünkig. Aztán mostanában van egy-két probléma, de nem vészes, illetve meg tudjuk beszélni őket értelmesen, tehát nem káromkodva, üvöltözve vágjuk be a másik előtt az ajtót, hanem csak kicsit feszültebben beszélünk a dolgokról, a másikat meghallgatva. Szóval még ha vannak is viták az utóbbi időben, szerintem igyekszünk jól kezelni őket, este úgyis mindig összebújva alszunk el.

A viták nagyrésze egyébként az én mentális bajaimból keletkezik, szóval ez nem a kapcsolatunk hibája, hanem az enyém. Amint lesz pénzem pszichológusra, mindenképpen fogok járni, és borzasztóan hálás vagyok neki, amiért kitart mellettem még akkor is, amikor épp elviselhetetlen vagyok.

23/L

Én szingli vagyok, és nem hinném hogy tudnék felhőtlenül boldog lenni egy komoly párkapcsolatban. (Ami több mint vidám hétvégi szexmaraton.)

Túl nagy a kiszolgáltatottság.

Összességében meg vagyok vele elégedve. Mindent meg tudunk beszélni egymással, nyitottak vagyunk a másik felé. A szex kevés mostanában (havi 2-3 alkalom), ami engem jobban zavar, mint a páromat, de erről is sokat beszélgettünk már, és keressük megoldást a problémára. 6 éve vagyunk együtt.

24L