Folyton az ordibálás megy nálunk. Jobb pillanatainkban szeretjük egymást, de nagyon hamar elszabadul a pokol. Mi a teendő?

De szép lesz, ha majd megszületik a kis csimota és a szomszédok rátok hívják a gyámügyet...

Kapjál már a fejedhez, normálisan beszéld meg, hogy mit szeretnél és ha nem egyezik akkor próbálj kompromisszumot kötni.

Azért nem gyengén lelombozó a hozzászólások színvonala.

- túl sokat ordibálok, szeretnék ezen változtatni

- fogd már fel, hogy túl sokat ordibálsz, te tahó!

1. Mi az, hogy hogyan beszélek? Te hogyan beszélsz és miről, fogd már fel, hogy csak az ózdi romatelepen vagy hasonló helyeken dobálják ki a cuccokat az ablakon meg törik be az ajtót, a szomszédok szeme láttára és üvöltöznek, mit képzeltek ti konkrétan magatokról? Még te kéred ki magadnak, hogy hogyan beszélek? Milyen viselkedés ez? Ébredj fel! Ameddig nem tudod moderálni magad akkor se ha tudod, hogy a szomszédok már kinn vannak és azt figyelik, hogy a Horváth családnál folyik-e már a vér vagy csak bútorokat edényeket törnek addig még baromira védekezzetek mert ilyen helyre gyereket szülni nagyon kegyetlen dolog.

Ezt nem indulatkezelésnek hanem értelmes viselkedésnek hívják.

2. Kapcsolatban vagytok, a hosszabb kapcsolatoknak általában ez a kimenetele. Bocs, ha rosszul gondolom.

Szedd össze magad és viselkedj úgy, mint egy nő, nem kell cirkalmazni, egyszerűen döntsétek el, hogy mostantól úgy viselkedtek, mint két értelmes ember és nem két muszájdzsekis a tomboldában.

Legyen hobbid, sportolj, gyöngyöt fűzz, főzzél rendesen, takaríts, dolgozz, menj sétálni, foglaljátok el magatokat.

Ha ez szerinted igénytelen beszéd akkor képzeld el, hogy a szomszédaitok mit gondolnak rólatok.

Nem foglal léleksimogatni, hogy ilyen tréning meg coach meg képzés mert ezeket a dolgokat nem lehet megváltoztatni csak ha eldöntöd, hogy egy normális harmonikus kapcsolatban akarsz-e élni vagy a környezeted által megvetetten egy sárga házban. Ez nem provokáció hanem tény. Ez döntés kérdése és nem mindenféle ezo-pszicho bullshit elvégzése lesz a megváltás.

Mostantól szépen beszélek azzal akit szeretek.

Mostantól türelmesen végighallgatom a problémáját és megpróbálom megérteni minden nap azt az embert, akivel élni szeretnék.

Baromi nehéz lesz megcsinálni, ha te egyáltalán nem érted meg, hogy nem az van, hogy ja csak néha összetörök ezt-azt meg ordítok és hát nem nagyon jó ez, lehetne ezen javítani nu, hanem ha így folytatjátok, akkor lehet, hogy egymásba tudtok kapaszkodni de nem lesz renométok, mindenki hülyének fog titeket nézni és állandó rémálom lesz az életetek.

#37-es, három kérdésem felmerült a hozzászólasaiddal kapcsolatban:

1: miért gondolod, hogy a kérdezőnek a tudtára kell adni, hogy ordibálni rossz? Azzal kezdte, hogy ez rossz, és változtatni akar, mégis mintha meg akarnád győzni. Vagy az a célod, hogy bűntudata legyen?

2: amikor látatlanban tahónak nevezel, leoltasz és kioktatsz embereket, mennyire érzed magad különbnek? Nem ugyanezt csinálod (elragadott az indulat, és dühből reagálsz)? Ez mitől kevésbé tahó viselkedés?

3: miért fáj neked ennyire, hogy a kérdező meg a pasija ordibál egymással? Az ő életük, ha nem változtatnak rajta, az ő bajuk, nem a tiéd, így nem értem: miért csapkodsz, mint az elszabadult hajókötél?

+1: az említet tréningekről hallottál már bármit életedben, vagy csak előítéletből fikázódsz? (Ok, ez költői kérdés volt a részemŕől)

#38

Team és csoport coach vagyok, tréner és HR szakember. Van még kérdés?

Ez nem leoltás hanem felhívom a figyelmét arra az apró momentumra, hogy muszáj lesz hátralépni és megnézni, milyen alja módon viselkednek egymással és kifelé ennek milyen színezete van, mennyire rontja a renoméját, a mindkettejük lelkét ez a viselkedés. Nem kell nagy pszichológusi tudás, hogy felfogja, hogy ezt MOST kell megszüntetni és nem érzékenyítéssel, hanem döntéssel. Mától nincs a házban üvöltözés, ha valamelyikük felemeli a hangját, a másik jelez és menjen be egy szobába ahol lehiggad és tud beszélgetni normálisan. Így nem lehet élni. És mondom, egyelőre ameddig nem tanulnak meg normálisan felnőtt módra (TA-ban ez az OK-OK mód, keress utána) kommunikálni addig semmi hosszútávú terv, főleg nem gyerek. Ez most mérgező.

"Team és csoport coach vagyok, tréner és HR szakember. Van még kérdés?"

Most lett csak igazán.

Például ha már tranzakció-analízist említetted: a stílusod az "én OK vagyok, te nem vagy OK" tipikusnál is tipikusabb példája, pont erre a kettős mércére akartam felhívni a figyelmedet a második kérdésemben. A pökhendi megjegyzésed, hogy olvassak utána külön viccessé teszi a helyzetet, mert láthatóan neked is akadnak hiányosságaid e téren, hiszen a TA pontosan arról szól, hogy a terapeuta és a páciens egyenrangú, ezért nincs helye kioktatásnak. Ha gondolod, olvass utána...

Ha foglalkozol ilyen softos dolgokkal, gondolom arról is hallottál már, hogy senki sem születik asszertív személyiségnek. Van, aki alapból agresszióra hajlamos, van aki passzivitásra, de az asszertív viselkedést mindenki tanulja. Éppen ezért azt mondani két fejletlen önismeretű, agresszióra hajlamos embernek, hogy akkor döntsd el, hogy holnaptól meghallgatod a másikat és nem ordítasz abszurdum. Ez nem léleksimogatás, hogy téged idézzelek, "ez tény". Így a laikus, low-eq átlagember gondolkodik, nem a képzett szakember.

Az agresszív energiával telt embernek fel kell ismernie, mi miatt lesz dühös, azonosítania kell a szükségletét, majd ezt a szükségletet adekvát módon kommunikálnia. Egyúttal meg kell tanulnia türelmesen meghallgatni a másik felet, empátiát gyakorolni. Csak éppen ez nem megy magától, ezt tanulni kell. Egy olyan tréner mint te, elvileg pont azért van és dolgozik, hogy ebben utat mutasson az arra nyitott embernek, a coach azért, hogy segítsen és visszajelezzen. A "kapj már az agyadhoz" jellegű "tanácsok" a megmondó rokonok sajátjai, akiktől mindenki menekül, de biztonsan nem a szakemberé...

Egyúttal arra a kérdésemre még mindig nem válaszoltál, hogy miért akarsz problématudatot gerjeszteni valakiben, aki eleve azért írta ki a kérdést, mert van már problématudata. Ez megint csak annak a példája, hogy neked is meg kellene fogadni a saját tanácsodat: mielőtt billentyűzetet ragadsz, elmégy a hátsó szobába, lehiggadsz, megpróbálod megérteni az embertársadat, és utána nyugodtan válaszolsz.

Egy tréner, team és agile coach kollégád...