Ez együttélés, vagy társas kapcsolat? Lehet ennek jövője?

Tudom ezt nehéz lehet megítélni. Elég bonyolult kapcsolatban élek egy férfival 2016 óta. A korkülönbség közöttünk 16 év, én vagyok a fiatalabb. Már az összeköltözésünk előtt jó pár évvel korábban szeretett volna összejönni velem, rengeteget írt magáról, és mindig keresett, de akkor engem még zavart ekkora korkülönbség. Ezután eltelt pár év, hogy nem beszéltünk. Aztán nálam családi tragédia történt, egyedül maradtam. Ekkor felkeresett és felajánlotta hogy lakjak nála. Telt múlt az idő, úriember volt, úgy nem közeledett csak kb 1 évvel később kezdett közeledni, úgy, hogy még a barátnőmtől is tanácsot kért, hogy tehetne boldoggá. Hamarosan összejöttünk, minden jó volt. Viszont úgy 2 éve már elkezdte pedzegetni lassan külön kellene költöznöm. Lassan kezdett elhidegülni, volt hogy 4 havonta volt testi kapcsolat. Nem tudom mi lehet a gond, beszélni nem szokott róla, ha kérdezem csak tereli a témát. Most január óta kér tőlem anyagi hozzájárulást havonta, eddig nem fogadott el pénzt mikor felajánlottam. Ami még jelentőségteljes lehet az az, hogy születésnapra, se valentinnapra se semmilyen ünnepre nem kaptam tőle semmit. Én adtam naki karácsonyra és születésnapjára is ajándékot ( minden évben) volt hogy a karácsonyi ajándékát 1 hónappal később bontotta fel. Szóval most én próbálom hevíteni a tüzet a kapcsolatunkban, én kezdeményezek nála. Sokszor elutasítást és nemet kapok tőle. Most is felajánlottam utazzunk el valahova, én állnám a szállást is, intéztem volna mindent, el is kezdtem a szervezést, erre ma leállított azzal, hogy inkább csak a közelbe menjünk, ha jó lesz az idő. Megbánt ezekkel a dolgokkal, hogy elutasít minden közös programot, pl közös sportolást is. Egyszer kérdeztem is, hogy hogyan tekint rám , és akkor azt válaszolta lakótársként! Meg, hogy kettősség van benne: van, mikor inkább úgy érzi olyan, mintha a lánya lennék! Ez nagyon fáj nekem és nem értem. Én sokat fejlődtem a közös kapcsolatunkban, sportolok minden nap, ő szeretette meg velem a biciklizést, jó munkahelyem van, sok önfejlesztő könyvet, videót hallgatok, hogy még jobb legyek. De úgy látom mégse vagyok elég jó már úgy, hogy társként tekintsen rám. Azt tudom, hogy előttem volt egy nagy szerelme, aki nagyon megviselte, mikor elutasította. Úgy érzem az exe árnyékában élek, van hogy önkéntelenül említi a nevét. Persze azt mondja nem jelent neki semmit, sőt haragszik rá. Annak a lánynak már családja és kisbabája van. Én is szeretnék már családot, gyereket. Ha valaki volt már hasonló helyzetben mit tett? Volt aki szerint hadjam ott, aztán meglátom, hogy teper- e utánam, mint anno az exe után. Most nagyon boldogtalan vagyok, és magányosnak érzem vele, de félek az egyedülléttől is. Köszönöm, ha elolvastad, és a válaszokat.