Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Együttélés » Komolyan nem tudom eldönteni,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Komolyan nem tudom eldönteni, hogy én várok-e túl sokat tőle?

Figyelt kérdés

Én vagyok a lány. 4 éve vagyunk együtt, tavaly költöztünk össze.


Alapjáraton mindketten irodai munkázunk, de az enyém jóval könnyebb. Én fixen 9-5ig dolgozok, mostmár jó ideje itthonról. Emailezek, néha telefonálok, de van mikor fél napig semmi melóm nem jön be. Ellenben ő teljesen összevissza dolgozik, van mikor délelőttös 7től, van mikor délutános 1től, van mikor éjszakás 8tól. Csak az éjszakai műszakjaira kell bemennie, amúgy ő is itthonról dolgozik.


Ami zavar, hogy úgy érzem én csinálom az itthoni teendők 80%-át. Én intézem a bevásárlást (rendeljük, de én rakom össze). Nem lusta amúgy, mindig kérdezi, hogy miben segítsen, szóljak neki, de unom ezt. Nem akarok szólni, nem akarom, hogy kérdezgesse. Azt akarom, hogy egyszer álljon neki és magától csináljon valamit.


Leírnám, hogy ki miket csinál és kérlek segítsetek eldönteni, hogy én várok-e el túl sokat, mert ha igen, esküszöm összeszedem magam.


Én :

- porszívózás heti 1x

- mosogatás minden nap amiből eszünk, nem szeretem otthagyni, ez 2-3 tányér max / nap

- fürdőszoba heti 1x (wc, zuhanyzó, tükör, mosdó) ez kb fél óra

- konyhapultok letörlése, tűzhely letörlése főzés után

- főzés 3-4 naponta


Ő :

- szemét levitel 2-3 naponta

- 10kgos macskaalom vásárlása, felhozása

- mosás, teregetés

- főzés közben vágja / pucolja a dolgokat


Közösen szoktunk ágyat húzni, macskaalmot cserélni.


A problémám az, hogy látom rajta a készséget, hogy segítsen, de mindent kérni kell, felhívni rá a figyelmét és baromi unalmas néha. Velem lakik először külön, előtte otthon lakott, ahol soha semmit nem kellett csinálnia, én meg gyerekkorom óta bevoltam vonva a házimunkába, főzésbe.


Tudom, hogy vannak hetek mikor sokkal többet dolgozik mint én (pl éjszakás műszakjai 11 órásak, néha hétvégére is beosztják stb) de mikor itthon van akkor sem tűnik úgy, mintha érdekelné a lakás rendben tartása.


Tényleg nem akarom bántani, mert úgy érzem sok dologban tudott mellettem változni pozitív irányba és lehet ebbe is beletanul az évek során, igazából az érdekelne, hogy én vagyok a hárpia, én várnék túl sokat el tőle?


Én 22l, ő 24f


2021. jún. 1. 11:49
1 2
 11/17 A kérdező kommentje:
Indokold már meg, hogy miért szegény, amikor minden kiadást felezünk és az itthoni teendők nagyrészét én csinálom szó nélkül, nem piszkálva őt.
2021. jún. 1. 12:19
 12/17 anonim ***** válasza:
77%
Ne foglalkozz ezekkel a kommentekkel! Engem is zavart amikor a dolgok nagyrészt én csináltam, csak azért mert nő vagyok. A pénzügyeket ugyanúgy felezzük. Mivel ő nehezebb munkát végez ezért ha nem is 50-50%ra de kb 40-60ra felosztottuk, de nekem annyibban könnyebb dolgom volt, hogy az én lakásomban lakunk. Szóval ultimátumot adtam, hogy vagy jobban kiveszi a részét vagy akkor ellehet költözni.
2021. jún. 1. 12:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 A kérdező kommentje:
Ma például én 5ig dolgozok itthonról, ő 7re megy éjszakázni. Ilyenkor abban a 2 órában amit tudunk együtt tölteni sorozatot nézünk, beszélgetünk, kajálunk. Aztán ő elmegy, én meg kiporszívózok, rakok be mosást, kiteregetek, hajatmosok és kb alszok is. Azt érzem nincs sok minőségi én-időm, pedig lenne rá igényem, neki viszont jóval több van. Aludt ma délig, ami tök érthető hisz éjjel nem fog, délután meg videókat, filmeket néz. Patthelyzet, mert takarítani nem tud ilyenkor miattam, ugyanis nem tudok hívást venni ha ő porszívózik vagy mos a gép tőlem 5 méterre. Csak ilyenkor nem érzem fairnak, hogy nekem szinte minden szabadidőm a lakásra megy rá.
2021. jún. 1. 12:26
 14/17 anonim ***** válasza:
90%
Azért, mert a leírásod alapján nem arról van szó, hogy szarik mindenbe, hanem igyekszik. Írtad, hogy ezelőtt nem kellett csinálnia semmit, valószínűleg ezért nem jön neki belső indíttatásból a dolog. Még. Majd fog, hisz amint írtad, igyekszik fejlődni.
2021. jún. 1. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 anonim ***** válasza:
52%
A szándék megvan, ezt értékeld! Vannak nála sokkal rosszabbak.
2021. jún. 1. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/17 anonim ***** válasza:
37%
Na majd ha gyerek is lesz, inkább ne legyen. Mert így tűnik neked semmi sem elég.
2021. jún. 3. 20:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim ***** válasza:

"A problémám az, hogy látom rajta a készséget, hogy segítsen, de mindent kérni kell, felhívni rá a figyelmét és baromi unalmas néha.,,


Ez a férfiak nagy részére szerintem (tapasztalat alapján) igaz. Igen, unalmas is marad...Viszont ahogy írtad, látszik, hogy igyekszik a srác és segít. Hidd el, ha tényleg nem érdekelné, a fejed tetejére is állhatnál, akkor sem csinálná meg vagy pofákat vágva, de itt megvan az igyekezet.


A saját szüleimnél látom, hogy apukámnak (pedig már 50+-os) szintén el kell mondani, hogy miben segíthet,mert magától tényleg nem veszi észre. De ha szólnak neki, bármit szívesen megcsinál. Egyszerűen valahogy nincs hozzá 'szeme' vagy ilyesmi.

Szóval ez egy teljesen létező jelenség férfiaknál.


Szerintem inkább értékeld, hogy segít és hogy igyekszik, írtad is, hogy pozitív irányban változott és azt se felejtsd el,hogy neki ez az első ilyen összeköltözése.

Viszont ha ez benned ennyi feszültséget generál hosszútávon is, akkor mindenképp ülj le vele és beszéld meg vele.


De osztom sok válaszadó véleményét, hogy lehetne ez sokkal,de sokkal rosszabb is.

2021. jún. 9. 00:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!