Együtt lennétek valakivel csak azért mert gazdag ?

Csak azért nem. De a szerelem sem lenne feltétel. Ha van a gazdagsága mellett még valami olyan tulajdonsága, ami miatt még ha nem is vagyok szerelmes, de jól érzem magam mellette (pl jól el tudok vele beszélgetni, tetszik a humora, családcentrikus, ilyesmi), akkor viszont igen. Ha nem egy 80 éves tata, hanem legalább vállalhatóan néz ki, akkor még valószínűleg szexelni sem utálnék vele (nekem nem kell hozzá érzelmi kötődés egyébként sem).

Lehet lepontozni.

Aki pénzt ajánl valamiert onnan kapásbol buko az hogy monogám lenne a dolog.

Igy nem.

Ha újrakezdhetném, igen. Nem voltam ribi, az érzelmeim után mentem. A "rendes" fiút választottam. Mindent megtettem, mindenről.lemondtam, mindent bevállaltam. Ahogy azt egy jó "feleség alapanyag" teszi.

Ha újra választás elé kerülnék, inkább lennék egy pénzes k., mint egy hülyére vett balek "rendes" lány.

5. Ezt én is igy gondolom.megbántam már én is nem egy normális kapcsolatot aminek értelme nem volt aztán vergődhettem bőgve.

De és még sem tudok belemenni hogy puncsra regizzek és hasonlok.

De én is igy gondolom, inkább a pénz (vigaszdij arra hogy nem szeret elhagy megcsal stb), mint az az űr, ami utánuk maradt.

Nekem volt egyszer egy piszkosul gazdag pasim, sokáig nem tudtam róla, hogy gazdag, főleg mivel egy buszon ismerkedtünk meg és a későbbiekben sem utalt rá semmi, hogy gazdag. De valahogy nem éreztem iránta semmit, csak kb jó volt vele dumálni, sexelni, eljárkálni ide oda. Valahol a szexkapcsolat és szeretet(?) között voltunk.

Én nagyon erdőlánya típus vagyok, így sokszor voltunk kempingezni, több napos lovastúrán, amiket vagy felesben fizettünk, vagy nagy harcok árán, de ő állta.

Én már szétmenésen gondolkodtam, mert kezdtem egyre jobban csak kedvelni, így nem esett jól a sex sem, amikor nem a megszokott címen álltunk meg, bár azt mondta hozzá megyünk.

Kiderült, hogy a lakásán kívül vannak még ingatlanjai, háza, luxus autói.

Pár hétig még együtt voltunk, de aztán elváltak útjaink, mert én nagyon roaszul éreztem magam az új környezetben, a fiszemfszom éttermekben.

Baráti társaságból meg a családból is voltak akik javasolták, hogy húúu fogjam meg de jó lesz nekem.

De én a bográcsot kenyérrel tunkolós, erdőben bogarakat földből kitúrós, folyton állatszörős, itt ott koszfoltos maugli típus vagyok. Nem az én vilagom volt az ő világa, neki meg az enyém nem tetszett. A kemping, a lovastúra neki kínlódás volt, nekem meg a minden nyári program.

Szépen elváltak útjaink, ő megtalálta a világába illő szilikon macáját, én meg az én életembe illő férfit.

Néha még beszélünk, meg egyszer összefutottunk egy ausztriai nyaraláson, ahol bemutattuk egymásnak a párjainkat és volt egy kellemes másfél napunk egy kellemes társaságban :)

Én is gazdag pasival jöttem össze az elején/ő volt az első férfi az életemben, hát meg kell mondjam, nem tudtam volna vele a pénz miatt együtt maradni, kibírhatatlan természet volt...

szóval emberek... egyik sem jó, a középutat kell megtalálni, mindenkinek törekedni a megfelelő anyagi körülményre, de csak a pénz édes kevés, meg a szimpla szerelem is elmúlik egy idő után.

Nekem nem ment...külföldön éltem, magyar szemmel gazdag volt, BMW cabrió meg f**a lakás és persze vokt komoly ingatlanja ahol vagy 15 kiadó lakása volt...DE tudtam mert elmesélte hogy 500 strigulaig húzta a "meglett" csajokat ...hát ettől felfordult a gyomrom. És még a csili autójában mikor mentünk se éreztem jól magam meg a puccos éttermekben. Sose vonzott a luxus, ami kell azt meg tudom venni.

Most van egy párom, gyári melós, de LELKE van, 4 bnője volt összvissz; jókat főzünk együtt, kreativoskodunk, új terveink vannak - ezerszer jobb igy, és persze főleg hogy imád és én is őt. Ez van, nem kell elhinni. Nem a pénz boldogit (engem).