Mit csináljak, ha a férjem belelustult a kapcsolatunkba?

Hát az a helyzet, hogy igaza van: mondjad!

Te nem beszélgetni akarsz vele, mert akkor beszélgetnél, te az elhanyagolt nő szerepét akarod felvenni, azért nyüstölöd. Beszélgetni akarsz? Menj oda, fosd neki a szót. Kötelességből szexel? Vedd elő a combfixet, tedd be a pornót, indítsd be.

Azon kívül, hogy megfőzöl, mi módon ölsz energiát a szerelembe?

Jujj ezeket még olvasni is rossz volt.

Ne akarj mindig egy férfin csöngeni mert kikészül tőled.

1. Tényleg jelentéktelen dolgokról akarsz vele beszélni. Ami rajtad kívül a kutyát nem érdekel.

2. Naponta kb 2 óra énidőt adj neki. Szerintem az mindenkinek szükséges.

3. Amit most csinálsz az nem jó. Még ha igazad is van. Kihisztized, hogy beszélni akarsz...muszájbol fog hallgatni. De egy mondat nem fog eljutni az agyáig. Sőt lehet ,hogy addig ébren fog aludni.

Én megértelek Kérdező!

Úgy tűnik csak mi érzünk hasonlóan. Mi lassan 9 éve vagyunk együtt.

Nekem is a férjem állandóan azt a szar telefont nyomja, pláne amióta rájött, hogy tiktok is van a világon. Vagy játszik. Oké, játsszon meg nyomja a telót, de ne örökké. Neki se sok ideig van kedve önszántából egymással foglalkozni mostanában, mert előkapja a telefont. Ha szólok, meg nyavajog, hogy nem igazat beszélek, hogy mindig azt nyomja, vagy azzal jön, hogy mert te is... Akkor is ha a kezem közelében sincs telefon. Nincs az embernek sok kedve még ahhoz sem, hogy próbálkozzon. Nem szólok én semmit... Kíváncsi vagyok mikor veszi észre ezt a dolgot.

Egyszerűen elvan magának és unalmas úgy beszélgetni, ha csak te fosod neki a szót, ő meg csak válaszolgat mert van fontosabb dolga is. A többiről nem is beszélve.

Nem arról van szó, hogy egymás seggében legyünk, mert attól már fényévekre vagyunk mi is... Az elején sem volt igazából ilyen nálunk. De mostanában mi is ilyen semmilyen állapotban vagyunk. Nem is tudom hogy kéne már csinálni...

Annyit tudok, egyedül nehéz ezen változtatni azért. A másiknak is vevő kell lenni rá. Ez meg baromság, hogy nem élheti ki az én idejét. Dehogynem. Mindennap azt csinálja nem? A semmi dobozban vannak örökké.

Nem vagyunk hisztisek attól, mert időnként kibukik belőlünk, hogy nekünk több lenne az igény és rossz, hogy nekik meg nincs... Vagy már szólni sem lehet? Más esetben meg az a nagy tanács lenne, hogy hát ha nem szólsz, honnan fogja tudni? Ha meg mondjuk, az már hiszti. Most akkor mi van?

Végtelenül nyugodt, türelmes hangon közöld vele, hogy azt szeretnéd hogy a jövőben heti hat nap minimum napi 60-90 percet foglalkozzon veled. De úgy aktívan.

Ha látványosan nem akar veled időt tölteni, akkor meg nem kötelező mellette elsorvadni, meg várni a halált. Egyrészt kereshetsz barátnőket, barátnőzhetsz minden délután (hol te mész, hol ők jönnek) másrészt akár szakíthatsz is.