Nem számíthatok a barátomra. Jogos?

Elég csonka csaladbol jovok, mar csak egy szulom el, nincsenek nagyszülők, a testvereim nem torodtek velem soha, joval idősebbek mint en. Egesz életemben szépen elfojtotta ezeket az elmém, de neha elojon mas dolgokban felnottkent, pl parkapcsolatban keresem a védelmezest, "apaszerepet", sokat ragodom, agyalok, hatarozatlan vagyok, fuggok a számomra fontos emberektol..

Az elmúlt 3 évben nagyon felek, hogy mi lesz, ha az élő szülőm nem lesz, túl gyengének tartom magam ezen a téren, mert egyedul leszek (barátok nem ugyanaz), tenyleg erzem, hogy a feldolgozatlan esemenyek miatt osszetorok. Néha szimplan ram jön a szorongas.

Úgy erzem tenyleg figyelni kell majd akkor rám, és biztos tarsra vagyom. A parom eleg vegyes, neha normalisan vegighallgatott, maskor azt mondta, hogy unja ezt a temat es egyszeruen csak nojjek fel, ne szorongjak, meg h terhet rakok ra ezekkel, hogy nekem kell majd olyan, aki gondoskodik rólam.

Azt is mondta, hogy miert kell errol beszélni egy atlagos napon - Egyáltalán nem beszélek errol sűrűn, 1,5 ev alatt 3x volt olyan, hogy emiatt a téma miatt sírtam elotte es kiborultam. Hozzateszem, többször szakitott velem, en vagyok a kitarto fél, es szóltam ebben a kontextusban is, hogy mivel engem elhagyatak anno, erre figyeljen.

Szóltam neki korabban, hogy ha neki csak az "egészséges" emberek a jók, akkor engem engedjen el, nem akarom terhelni, de nekem ez kell.

Most nagyon megbantott a szavaival, es hogy neki all feljebb.

Az őt erinto banto dolgokrol bezzeg mindig kell beszélni es megsertodik, ha szerinte nincs ra figyelve.

Azon gondolkodom, hogy egyeb mas gond mellett ez talan olyan, ami miatt szakíthatnék is, mert most felek, hogy egy ilyen emberrel maradnek egyedul a nagyvilágban. Bar ezt is próbáltam már, de mindig az van bennem, hogy túlzás lenne az adott ok miatt.

Nem tudom, mit tegyek es nem sajnaltatni jottem magam.

(sorry az ekezetekert)