Működhet egy olyan kapcsolat hosszútávon, ahol az egyik fél alapvetően vidám, élettelteli másik fél meg ennek az ellenkezője?

Számomra az állandóan "vidám" lenne a negatív fél és az energiavámpír. Nem működne vele párkapcsolat. Pláne ha nem is engedné, hogy megéljem az életnek azokat a nehezebb pillanatait, amin az ember nem vigyorog, mint a tejbetök. Hogy néha lehessek elmélkedő, szomorkás stb.

Van az a mondás, hogy ne hagyd, hogy a világ megváltoztassa a mosolyod. Én ezt hülyeségnek tartom, senki sem különálló sziget, hatással lehetnek ránk negatív dolgok a külvilágból, engedni kell ezeket az érzéseket is, át kell tudni élni és utána felülemelkedni rajta. A juszt is vidám vagyok később visszaüt. Én nem tudtam ilyen emberrel együtt élni, de nem is igazán érdekelte mások lelkivilága, felszínes volt, a külvilágnak akart mindent mutatni, belül nem tudott semmit úgy igazán megélni. Nem passzoltunk.

Semmilyen olyan kapcsolat nem működik, ahol nagy az ellentét.

Az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, bullshit. Illetve vonzani vonzhatja, csak nem fogja megtartani.

Egy korán kelő meg egy későn kelő vonzhatja egymást, de rövid időn belül konfliktusforrás lesz.

Mert aki korán kel az már 8 órára kész akarna lenni a bevásárlással, és nem érti hogy lehet 9-ig aludni, a későn kelő nem érti hogy lehet egyáltalán reggel 9-kor bármit is csinálni, amikor ő akkor fordul át a másik oldalára.

Amíg tart a rózsaszín köd ez még elmegy, utána nem.

És ez még egy nagy lóf.sz, csak egy egyszerű alvási rutin.