Kialakítható közös kassza anélkül, hogy bármelyik fél sérülne, ha nem ugyanannyit keres a két fél?

41: az a baj, hogy elbeszélünk egymás mellett. Az hogy kompromisszumokat kötünk, nem azt jelenti hogy a másik torkán lenyomok X dolgot vagy naponta ötször leszólom a dolgait. Nem masszíroztatok, felőlem a férjem mehetne, de nem megy.

Arra próbálok célozni a kommentjeimmel hogy tök mindegy hogy közös vagy külön kassza... olyan párt kell választani, akivel te egy hullámhosszon vagy, különben nem tud működni egyik sem. Ha te ilyen nagy intimszférát igényelsz anyagilag, akkor neked olyan nő kell, aki belesz.rik abba, hogy te szabadidődben mit csinálsz és mire versz el sok pénzt akkor is. Biztos van ilyen. Viszont ha nem ilyen nőt fogsz ki, hanem a klasszikust, akkor külön kasszán is rengeteg mérget fogtok megenni, azt garantálom.

#43 Ez nagyon kemény, amiket mondasz. Tehát, ha összejövök veled, nem egy "klasszikus" nővel, hanem veled. (pszichológiai tény, hogy amikor valaki általánosságban beszél egy olyan csoportról, amibe belegondolja magát, akkor valójában magáról beszél)

Akkor lehetőleg kössek kompromisszumokat (tehát alkudjak meg) nem csak a közös életünket érintő dolgokban, de a saját céljaimat illetően is!

Kérdésem, hogy hogyan néz ki egy ilyen kompromisszum. Miben vagy hajlandó kompromisszumot kötni és miben, nem? Hol a határ ahol neked és nekem még kompromisszumot kell kötni és ahol már nem?

Szeretném tudni, hogy én megmondhatom, hogy a körmösöd hülyeség és nem költhetsz rá vagy esetleg egy tanfolyamodat is eldönthetem, vagy esetleg egy motoros jogsiról is lebeszélhetlek vagy egy lovas bérletről is? Meddig tart a kompromisszum készség és hol kezdődik az intimszférád.

Szeretném, ha ezt pontosan definiálnád.

42! Nyilván, ha szereted amit csinálsz, úgy nehéz lesz váltani. Nekem is 4 évem ment el olyan szakmákra, amikben soha nem dolgoztam, de nem is szerettem volna őket csinálni. Most is olyan dolgot csinálok amit nem szeretek, viszont jobban keresek vele, mintha szakmában dolgoznék.

Autóiparban helyezkedtem el. Unom, nem szeretem, irritál, de ugyanezeket a dolgokat megkapnám szakmában, mert nem szeretném őket csinálni.

A váltástól nem kell félni! Mi lehet a legrosszabb? Visszamész pedagógusnak. Nem tudom mennyire van kínálat pedagógus munkákból, de szerintem keresett. Szóval nem lenne gond visszamenni, ha mégsem jön be az új munkakör.

Továbbra is vallom hogy a közös kassza korrektebb.

Miért ?

Mert értem, ha én többet keresek nekem több jár. Illetve járna.

De ha külföldre utazom hagyjam itthon?

Ha anyja viszi a gyereket suliba akkor gyalog menjen ?

Ha mégis külön kassza és én rakok be többet akkor már az egyenlőség sérül . Megyünk futni en 1 km-t te tízet azt pattogok hogy a másik lassabb volt ?

Legyen vagy fele fele de akkor pontosan, vagy legyen közös mivel nekem igyis úgyis lemondással jár akkor legalább hadd ne kelljen szamolnom és hadd ne ringassuk a másikat álomba hogy mi felezgetunk miközben én fizetek többet.

47 ha a csajod keres 200at, te 300at akkor annak a fele 100, a másiké 150. A közös kassza kerete 250 ami bőven jó, de neked jutott maradék is. 50 ezer forint különbség nem a világ. A közösre nem kell úgy tekinteni, mint ami nem a tiéd 50%ban. Egy jó tv, vagy hűtőszekrény is tiéd meg az övé is.

Futással összehasonlítani a fizetést...??? Én nem dolgozok keményebben, mint egy olyan helyen ahol kevesebbet keresnék. A fizetést az határozza meg mit engedhet meg magának egy cég, vagy mennyire becsüli meg a dolgozóit.

Ha veszel egy új elektronikai eszközt már kevesebbet ér, mint akkor amikor még a bolt polcain állt. Idővel amortizálódik, vagy elromlik és csere. Ugyanez a bútorok életciklusa is. Elkerülhetetlen, hogy lecseréld, de bőven lesz olyan, amit nem tudsz eladni, mert javítani költségesebb, mint újat venni.

Annyira nem kell a fogadhoz verned a garast! vagyis nem kéne, de a te dolgod!

Hogyne lehetne. Ha ebben mindkét fél partner.

Nálunk teljesen jól működik a dolog.

Egyikünk keresete 250.000

Másikunk keresete 150.000

Mindkét keresetet közösnek tekintünk. A 150 ezer tisztán megy megtakarításnak minden hónapban , az gyűlik összeköltözés óta, a 250 ezerből pedig megélünk, számlák, kaja, szórakozás, ilyenek.

Ennyi.

2018 ban kellett egyedül kivenni a félretett pénzből, mert gépek lázadása volt nálunk, 1 êven belül minden sorra tönkrement, mikró, hűtő, mosógép, régiek voltak, jobban megérte újat venni. A mobiljainkat is lecseréltük, és a férjemnek is kellett új laptop, meg 2 egér. Ezeket mind a megtakarításból fedeztük, és szerencsére, mivel egyébként nem nyúlunk hozzá, bőven volt miből.

Megegyezés kérdése.

Ha 2 ember folyton fillérezget, sose fognak előrébb jutni.

#27 úgy lehet ez jó, ha ilyen szarságokkal nem foglalkozunk.

Éltem házasságban is, több, min 20 évig, és általában kétszer, néha többször annyit kerestem, mint a feleségem, de volt egy időszak fordítva is.

Szerintem ez egyszer sem került szóba.

Később az élettársammal sem. Kb éreztem, mikor van rajtam a sor, hogy fizessek, és fordítva is.

Amikor az Adriára mentünk együtt, még a két gyerekekemmel, akkor beszéltük meg, hogy a benzint ő, a szállást meg én fizetem.

Aki oszt, szoroz, százalékol és derivál az kimarad valami jóból: szerelem, az a neve.