Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Együtt lehet élni egy ilyen nővel? Ki hogy viselné?
Anorexiás vagyok, és mellé súlyos depressziós, illetve valószínűleg borderline-os, de csak az első kettő diagnosztizált még.
Ez kb abban nyilvánul meg, hogy nem eszem, állandóan kiakadok a kaja és a súlyom miatt (de nem vagyok csontsovány, 15-ös BMI), illetve rengeteg nap van, mikor kb semmit nem lehet kezdeni velem, csak sírok és fekszem egész nap, olyan rossz a kedvem. Emellett sajnos előfordul, hogy megvágom magam. Nincs önbizalmam és folyton kritizálom és hibáztatom magam, hetente kb háromszor kell lebeszélni az öngyilkosságról.
Fiúk/férfiak, nektek lenne türelmetek ehhez, ha szeretnétek egy nőt? Hogyan kezelnétek? Adnátok neki esélyt egyáltalán?
Illetve, átverve éreznétek magatokat, ha ez csak azután derül ki, hogy már együtt vagytok?
#Kérdező és #3: Lehet, hogy a kapcsolatotok "működni" látszik, de ahol az egyik fél le van terhelve a másik extra problémáival és "jól kell kezelnie" őket, az enyhén szólva nem az igazi. Egy párkapcsolatban a felek egyenlőek, de ahol az egyiknek a másik nehézségeit "kezelnie" kell vagy tanítania kell a másikat vagy gondoskodnia róla, mert a másik pl. beragadt a gyerekkorában, sajnos ott megsérül az egyenlőség!
Ráadásul a párotok nem szakember, neki ez extra teher, hogy egy olyan feladatban kell helyt állnia, amiben max. tüneti kezelést nyújthat, a problémán segíteni, azon mélyrehatóan változtatni NEM TUD, ha a feje tetejére áll se. Nem írnál ki ide ilyen kérdéseket ("pusztán kíváncsiságból" se), ha tisztán a párod közreműködésével helyreállt volna az önbizalmad, elpárolgott volna gyermekkorod minden hátráltató következménye.
Sajnos egy párkapcsolattal nem lehet megspórolni azt az önismereti munkát, ami az egyedüli megoldás a problémáidra. Az ideális az lett volna, ha dolgoztok magatokon, mielőtt kapcsolatba kerültök, de még most sem késő elkezdeni egy elkötelezett önismereti terápiát, pszichoterápiát egy SZAKEMBER (pszichológus) vezetésével. Ez így lenne tisztességes, hogy ne a kapcsolatot /a párotokat terheljétek ezekkel az extra problémákkal, hanem dolgozzatok rajta Ti, mert egyedül Ti tudtok változtatni rajta.
Az egy önámítás, hogy a párotok viselkedésétől függenek az érzéseitek, a közérzetetek! Egy vezetett önismereti munkában heti foglalkozásokkal is évekig tart, amíg az ilyen problémák végérvényesen kikerülnek az életetekből. De ha nem kezelitek, csak elhitetitek magatokkal, hogy elég egy pár és minden szépésjó, lesz majd nemulass, ha a pár egyszer csak megelégeli a terapeuta szerepét és úgy dönt, hogy neki egy egyenrangú kapcsolat kell. Szóval jó lenne lejönni erről az illúzióról és tényleg kézbe venni az életeteket, már ha tényleg szeretitek és tisztelitek a párotokat, nem csak egy antidepresszánst láttok benne.
Ki mondta, hogy nem kezelem?
Járok pszichológushoz és pszichiáterhez is.
Ha igazán szerelmes lennél, az elsöpörne minden problémát. Igazi szerelem mellett nincs depresszió. Tapasztalat.
Viszont szerencsés vagy, hogy olyan a barátod, aki elfogad, és próbál segíteni. Hosszabb távon, lehet, hogy nem viselné el. Vannal céljaid? Mi a fontosabb, csontvázzá fogyni, vagy boldog párkapcsolatban élni, karriert építeni stb.?
A 8-as hímek szégyenének meg üzenem, hogy ilyen mentalitással nem fog nőt találni.
Borderline nővel simán.
Anorexiással nem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!