Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rossz a helyzetem? Úgy érzem lassan elegem van
A páromat 20 évesen ismertem meg, találkozgatunk 2018 nyarán meg úgy gondoltam hozzáköltözök, ő az apukájával élt. Gondoltam miért ne?
2 és fél év után úgy érzem ez az egész rohadt nagy hiba volt...kb mindent én csinálok se a párom,se az apja nem segít semmit se. Én főzök,mosok, vásárolok rájuk. Most nem panaszkodni szeretnék meg magamat dicsérgetni csak teljesen megteltem.
Amikor elkezdtem dolgozni el se telt egy hét és a párom kijelentette hogy ő munkát vált. Egy hónapot otthon nyaralt,mikor lett újra munkája. Addig semmit sem csinált ,egyetlenegyszer főzött csak ebédet és bevásárolni is csak velem ment el délután 4kor.
Miután dolgozni kezdett egy hónapra rá kiment a bokája akkor megint én húztam az igát. Apjánál szívbetegséget diagnosztizáltak, és mivel nem volt hajlandó a gyógyszereit az egyik lábujja üszkösödésnek indult és sajnos amputálták neki... akkor is én futkostam a kórházba, kötöttem, fürdettem az apukáját. Párom megundorodik ettől hogy az apját gondozza. Nem valami fényes a kapcsolatuk de akkoris az apja.
Folyton terveket szövöget a párom amiben én benne se vagyok. Jogsit akar motorra,kocsira stb.. én meg csak vagyok.
Hazaér munkából akkor eszik meg nyomja a gépet mert az lenyugtatja és kész.
Mikor megismertem nem cigizett most meg rászokott, napi 1 dobozzal szívja mindkettő, a szívbeteg apja mikor az orvos megmondta neki tegye le vagy vége van. De semmi nem hatja meg őket. Olyan mintha 2 gyerekem lenne.
És szexuális életem? Az nincs! Kb fél éve hozzám se nyúlt csak ő legyen kielégítve. Meguntam már mindent,olyan mintha szolga lennék csak. Pénzt osszam be, legyen nekik cigi, kávé és hogy mit eszünk az nem számít.
A vírus miatt most nem tudok felköltözni anyumékhoz Pestre de úgy megtenném hogy 1 hétre csakúgy lelépnék talán változna valami végre.
Ti mit tennétek?
Párom 24, én 22, az apukája 67 éves
válasza:
válasza:Még viszlát sem kell.
Csak megvárod, hogy ne legyen otthon senki, összecuccolsz, és lelépsz...
válasza:Ez nagyon nagyon rossz helyzet. Menekülj, előtted van még minden. 22 vagyok én is és bőven érzem, hogy előttem a világ és mennyi idő és lehetőség van még mindent jobbá tenni az életemben. Semmi nem köt oda, nem tartozol nekik semmivel és ennél csak jobb lehet, ha elmész onnan, mert legalább van hova, ahol biztonság van és munkád is van. A kedves "párod" és az apja is csak kihasználnak.
L
válasza: válasza: válasza:Figyelj! Azonnal menekülj onnan és soha de soha vissza se nézz! Hidd el én tudom! Voltam én is hasonló helyzetben házi rabszolga...
Kemény 6 évem ment rá mire eljutottam arra a pontra, hogy ennyi! Nincs tovább! És mit értem el ez alatt a 6 év alatt? Semmit! Elment a fiatalságom szép lassan, csendben. Egyszer csak arra kaptam a fejem, hogy már nincsenek meg a fiatal barátaim, egyedül vagyok mint a kis ujjam. Adósság adósság hátára vett rá, (amit a mai napig tisztázok 8 év után is) . Idegileg padlóra küldött, a női önbecsülésem haza vágta, dolgoztam látástól mikulásig, míg ő otthon vakarta és a különböző nők után futkározott a hátam mögött. Persze közben néha engem is elővett, mikor épp nem értek rá a nők. Háztartást vezettem. Após nyakunkon. Minden nap vedelt. Alkoholista volt. Volt hogy részegen fojtogatott mert főztem és nem adtam neki pénzt a piára. Ex persze nem mellém állt. Mit is várhattam. Ja és persze ezek tetejébe még én is fizettem a teljes lakhatást, ezek meg minden féle kifogásokkal kibújtak a fizetés alól... Évekig kézzel mostam, miközben ott volt az automata mosógép. De azt nem használhattan mert sok lesz a víz számla. Persze ők használhatták. A vízzel nagyon sporoltak nálam. Ahogy az árammal is. Se tv, se villanyt nem kapcsolhattam magamnak estére. De ők meg nézték.... Ők ettek minden nap bőségesen, én éheztem. Napi 1 szer ehettem... Mikor megismertem a férjem, előtte egy ideig egyedül éltem hogy fel tudjam dolgozni azt amik velem történtek és hogy újra önmagam legyek...
Annyira tönkre vágott lelkileg az ember minden téren, hogy mikor a férjem velem aludt és hozzám ért hogy atöleljen este, akkor mindig úgy megijedtem, hogy ugrottam egyet az ágyban. Idő kellett mire megszokjam, hogy ő nem az ex és hogy nem bánt. De jó sok idő volt mire kialakult bennem hogy nincs mitől félnem.
Nem is tudom mit láttam benne annyira hogy ennyi éven keresztül ki bírtam ezt az egészet. Azóta is trauma számomra az az időszak.
Ha van egy kis eszed és nem akarod így végezni, akkor minél hamarabb a hátad mögött hagyod ezt az életet és vissza se nézel!
Azóta más kislányokat széditett meg és húzza le őket a mélybe. Apja szerencsére elpatkolt. Ha tudnám hol döglik, odamennék hogy jól leköpködhessem a sirját!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!