Rossz a helyzetem? Úgy érzem lassan elegem van

A páromat 20 évesen ismertem meg, találkozgatunk 2018 nyarán meg úgy gondoltam hozzáköltözök, ő az apukájával élt. Gondoltam miért ne?

2 és fél év után úgy érzem ez az egész rohadt nagy hiba volt...kb mindent én csinálok se a párom,se az apja nem segít semmit se. Én főzök,mosok, vásárolok rájuk. Most nem panaszkodni szeretnék meg magamat dicsérgetni csak teljesen megteltem.

Amikor elkezdtem dolgozni el se telt egy hét és a párom kijelentette hogy ő munkát vált. Egy hónapot otthon nyaralt,mikor lett újra munkája. Addig semmit sem csinált ,egyetlenegyszer főzött csak ebédet és bevásárolni is csak velem ment el délután 4kor.

Miután dolgozni kezdett egy hónapra rá kiment a bokája akkor megint én húztam az igát. Apjánál szívbetegséget diagnosztizáltak, és mivel nem volt hajlandó a gyógyszereit az egyik lábujja üszkösödésnek indult és sajnos amputálták neki... akkor is én futkostam a kórházba, kötöttem, fürdettem az apukáját. Párom megundorodik ettől hogy az apját gondozza. Nem valami fényes a kapcsolatuk de akkoris az apja.

Folyton terveket szövöget a párom amiben én benne se vagyok. Jogsit akar motorra,kocsira stb.. én meg csak vagyok.

Hazaér munkából akkor eszik meg nyomja a gépet mert az lenyugtatja és kész.

Mikor megismertem nem cigizett most meg rászokott, napi 1 dobozzal szívja mindkettő, a szívbeteg apja mikor az orvos megmondta neki tegye le vagy vége van. De semmi nem hatja meg őket. Olyan mintha 2 gyerekem lenne.

És szexuális életem? Az nincs! Kb fél éve hozzám se nyúlt csak ő legyen kielégítve. Meguntam már mindent,olyan mintha szolga lennék csak. Pénzt osszam be, legyen nekik cigi, kávé és hogy mit eszünk az nem számít.

A vírus miatt most nem tudok felköltözni anyumékhoz Pestre de úgy megtenném hogy 1 hétre csakúgy lelépnék talán változna valami végre.

Ti mit tennétek?

Párom 24, én 22, az apukája 67 éves