Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rossz a helyzetem? Úgy érzem lassan elegem van
A páromat 20 évesen ismertem meg, találkozgatunk 2018 nyarán meg úgy gondoltam hozzáköltözök, ő az apukájával élt. Gondoltam miért ne?
2 és fél év után úgy érzem ez az egész rohadt nagy hiba volt...kb mindent én csinálok se a párom,se az apja nem segít semmit se. Én főzök,mosok, vásárolok rájuk. Most nem panaszkodni szeretnék meg magamat dicsérgetni csak teljesen megteltem.
Amikor elkezdtem dolgozni el se telt egy hét és a párom kijelentette hogy ő munkát vált. Egy hónapot otthon nyaralt,mikor lett újra munkája. Addig semmit sem csinált ,egyetlenegyszer főzött csak ebédet és bevásárolni is csak velem ment el délután 4kor.
Miután dolgozni kezdett egy hónapra rá kiment a bokája akkor megint én húztam az igát. Apjánál szívbetegséget diagnosztizáltak, és mivel nem volt hajlandó a gyógyszereit az egyik lábujja üszkösödésnek indult és sajnos amputálták neki... akkor is én futkostam a kórházba, kötöttem, fürdettem az apukáját. Párom megundorodik ettől hogy az apját gondozza. Nem valami fényes a kapcsolatuk de akkoris az apja.
Folyton terveket szövöget a párom amiben én benne se vagyok. Jogsit akar motorra,kocsira stb.. én meg csak vagyok.
Hazaér munkából akkor eszik meg nyomja a gépet mert az lenyugtatja és kész.
Mikor megismertem nem cigizett most meg rászokott, napi 1 dobozzal szívja mindkettő, a szívbeteg apja mikor az orvos megmondta neki tegye le vagy vége van. De semmi nem hatja meg őket. Olyan mintha 2 gyerekem lenne.
És szexuális életem? Az nincs! Kb fél éve hozzám se nyúlt csak ő legyen kielégítve. Meguntam már mindent,olyan mintha szolga lennék csak. Pénzt osszam be, legyen nekik cigi, kávé és hogy mit eszünk az nem számít.
A vírus miatt most nem tudok felköltözni anyumékhoz Pestre de úgy megtenném hogy 1 hétre csakúgy lelépnék talán változna valami végre.
Ti mit tennétek?
Párom 24, én 22, az apukája 67 éves
Hogy nem vagy valami jó rabszolga, ha ráérsz itt írogatni!
Neked nem egy hétre kéne lelépned, hanem örökre.
Mit akarsz ezen menteni?
A párod tőled tökéletesen független. Ha nincs munkája, jó vagy, mert neked van. Az apja meg csak púp a hátadon. Önmagban a párod is elég ok szakításra az apukája nélkül.
Ez sosem volt menthető helyezett. Ha az elején más lett volna minden, és fokozatosan romlik el minden, akkor azt mondom hogy talán javítható.
De ez a helyzet kb. olyan mintha lócitromot kéne lapátolnod és úgy állsz hozzá, hogy hát hamar megcsinálod azt vége, de 2 év után is lapátolod és most kezded felfogni, hogy itt neked becsületes nincsen. Még odáig nem jutottál el, hogy felismerd: sosem volt!
Egy kész helyzetbe kerültél. Ezen nincs mit javítani.
22 évesen nagyon nagy terhet vettél a nyakadba.
Szerintem tökéletes időzítés lelépni. Még bőven megismerhetsz egy rendes embert, akivel lehet tervezni és aki veled tervez.
Mi jó van neked ebben az egészben, kerdező?
Fiatal vagy, gyerek sincs hálistennek, de ha lenne se maradnék a helyedben. Tényleg biorobotnak használnak téged, jól érzed magad is.
Menekülj, és vissza se nézz! Tanulj az esetből, akkor legközelebb csak jobb lehet.
Egy nagy beszélgetést még megér a helyzet, saját magad miatt. Ahol elmondod a kedves "párodnak" (exednek), hogy mi mindent cseszett el. Ahol végre kiállsz magadért.
UTÁNA jöhet a kalap-kabát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!