Elméleti kérdés.20-,30-as nők, ha ne adj Isten a párotok lebetegedne egész életre, mit tennétek? Vele maradnátok vagy közös megegyezéssel szakítanátok? Gyerek nem lenne.

Mindenképpen vele maradnék, nem kérdés.

Azért erősen függ attól, hogy milyen betegsége alakulna ki és mennyire hatna az életére.

#2. Péniszlepra?

Soha nem hagynám el a férjem. Nekem ő az életem. Nem érdekel mennyire beteg, vagy milyen beteg lesz. Amikor én azt mondtam neki, hogy örökké, azt komolyan is gondoltam.

Az a pasikra jellemző, hogy amikor a párjuk nem dugható, akkor lépnek.

Ez függ azért a betegség jellegétől is. Ha olyan dologról van szó, hogy konkrétan elég nagy hatással van a mindennapjaira és szüksége van az állandó segítségemre, tehát konkrétan gondozni kell, akkor biztosan nem maradnék mellette. Ez lehet, hogy csúnyán hangzik, de én ezt gondolom. Ahogyan most sem vállalnám be, hogy valakit kísérgessek mindenhová, emelgessem, öltöztessem, kiszolgáljam, támogassam és a többi, úgy ugyanúgy nem vállalnám akkor sem, ha ez egy hirtelen adódó helyzet lenne egy már meglévő kapcsolatban. Van a családban olyan személy, aki kamasz korában sérült lett egy baleset tekintetében (mozgássérült és némi értelmi károsodás is történt) és látom, hogy min megy keresztül az egész család (mármint a közelebbi rokonsága) annak érdekében, hogy őt a lehető legjobban segítsék és javítsák az életkörülményeit... én erre nem lennék képes, nem tudnám azt csinálni, amit ők. Pláne nem fiatalon.

Ha elmebeteg lenne,akkor igen.A gyerekvállalás miatt,hogy nagyon szeretnék,akkor nem is tudom,hogy hogyan döntenék.

Nem hagynám el őt soha, semmiért.