Fáradtság tönkre teheti e a kapcsolatainkat?

Szerintem igen. Minden kapcsolatért tenni kell ahhoz, hogy működjön, fáradtan és kimerülten is. Persze, nem minden nap minden órájában, de keményen melózni kell érte, ha fontos nekünk.

Persze. Tipikusan a férfiaknál a sok túlórázás, a nőknél a kisbabás időszak az, amibe bele szoktak rokkanni a kapcsolatok, hiszen egyszerűen nincs közös idő, élmények, kommunikáció és amennyi akad, az sem tiszta fejjel és általában rosszkedvűen jön össze. A fáradt fél dicséretre vágyik a teljesítményéért (amiből sokszor a másik semmit nem lát), a nem annyira fáradt meg egyszerűen magányos, és ezért a másikat (a szerintem megérdemelt dicséret és pihenés biztosítása helyett) hibáztatja, és végül jól megsértődnek mindketten. Több nőt ismerek, aki azért vált el, mert hiába magyarázta, hogy neki nem a több pénz kell, hanem jelenlét, és sok férfi lépett már le azért, mert úgy érezte, az asszonyt már csak a gyerek érdekelheti, hiszen a házastársi kötelesség helyett folyton elalszik. Mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb, és tudnak-e egymásnak segíteni abban, hogy megmaradjon az egyensúly. Pl. megértetni a másikkal, hogy ha ez egy kényszerű időszak, meddig tart (pl. egy külföldi kiküldetés vagy egy vizsgaidőszak elég jól behatárolható), vagy ha ilyen kizsigerelő az a munkahely, akkor talán mégis jobb lenne váltani. Vagy ha gyerek nem alszik, minimum hétvégén legyen és keljen vele az apa és hadd pihenjen az asszony (és ne takarítson meg főzzön pihenés címszó alatt). És hát valahogy mégis naponta valami minimális időt (pár percet) szakítani arra, hogy megbeszéljék, a másikkal mi van, mi foglalkoztatja és akármilyen fáradt az ember, legalább egy simogatás, puszi, ebédszünetben írt email vagy hazafelé vett csoki éreztesse, hogy azért a másikat sem felejtettük el a nagy fáradozásban.

Igen. Kb a fő probléma

Rá. Nem mindenki egyforma. Valaki nem is akarja megoldani. De ott nem kár.

Egyértelműen igen! Egy idő után ha nem történik változás egymasra unnak egy kapcsolatban az emberek.