Nők, nektek számít hogy a párotok, hogy jön ki a saját szüleivel? Az a jó ha megértik egymást, vagy ha elhidegült a kapcsolatuk?

Páromnak elég elhidegült kapcsolata van az édesanyjával az édesapja sajnos már nem él nem mondom,hogy örülök neki,hogy nem jönnek ki jól de nem az én dolgom megítélni az ő kapcsolatukat nyilván oka van annak,hogy nincsenek annyira jóban.

20/N

Exem egyke es a szulei elvaltak 2eves koraban, anyos teljesen rank telepedett, erts az o szoros kapcsolatuk leginkabb abban nyilvanult meg h anyos mindenbe beleszolt, mindent velemenyezett, ezt ugy 13evig, kisebb megszakitasokkal.

A parom tamogatobb csaladban de szinten apa nelkul nott fel, szoros a kapcsolata a mai napig a csaladjaval, napi kapcsolatban vannak, viszont a kapcsolattartas az o reszortja es nem folynak bele az eletunkbe, ha esetleg velemenyezik v kritizalnak, hozzam nem jut el.

Nekem ez igy tokeletes. Ameddig a mi egysegunk egyseg, tolem nyugodtan levelezhetnek.

Annak viszont orulok h tiszteli a csaladtagjait es tamogatja oket.

Tapasztalataim szerint az a jó, ha megértik egymást. Már gyerekkorában sérül az, akinek a szülei nem jó szülők.

Én is sérült vagyok sajnos.

Azok az emberek, akik háta mögött ott van egy stabil, megértő szülői háttér, valamilyen különleges erőt sugároznak, amit irigylek. Olyan emberek, akik bármit túlélnek, mert megtanulták, hogy értékesek.

Pl. emlékeztek még Noszály Sándor (nagy Ő) Melindájára?

Egyszer volt egy felvétel Melinda családjával és azt éreztem, ennek a lánynak azért nem lehet összetörni a szívét teljesen soha, mert olyan szülei vannak, amilyenek. Nekem ilyen soha nem jutott. Ugyanez sugárzik Kovácsovics Fruzsinából.

Nem sok ilyen család van.

Jó nekik.

Természetesen az simán tönkretehet egy kapcsolatot, ahol a szülők túlságosan jelen vannak, ahol anyuci fontosabb a feleségnél is, de én nem nevezném jó kapcsolatnak azt, ahol a szülő nem tudja a helyét.

Az én szempontomból igazából mindegy milyen a kapcsolatuk, csak ez a páromra ne legyen erős hatással. Sem az, hogy túl jóban, sem az, hogy túl rosszban van a szüleivel. Mert egyik sem vezet jóra.

Nálunk elég rendhagyó a helyzet. Az anyja a nagymamája nyakába varrta őt, az apja pedig nem foglalkozott ezzel az egésszel, hogy mi lesz a gyerekkel. Mindketten erősen piásak a mai napig. Egyáltalán semmi kapcsolata nincs velük.

Nekem nincsenek szüleim, úgyhogy inkább legyen jóba az övéivel. Nyilván egészséges szintén, tehát ne az legyen hogy az van amit anyu mond, meg társai.

Azért jó ha a későbbiekben lesz baba akkor azt lehet kire bízni. Jó ez most biztos fura de szerintem logikus is. Meg hät ha Mär Nekem nincsenek szüleim akkor ő neki legyen ilyen téren jó.

N

Rossz lenne ha túl jóban lennének mert akkor folyton oda kellene járkálni.

Amióta hozzám költözött jobb a kapcsolatuk, így nem mennek egymás agyára

tul vagyok a 4. x-en es olyan ferfivel aki utalta/szidta/kopkodte az anyjat, azzal sosem volt hosszu eletu (par het/honap) a kapcsolat, viszont akik tiszteltek/szerettek/felneztek az anyjukra, azon ferfiakkal honapokig/evekig tudtunk egyutt elni

egyik kapcsolatomban sem voltak a szomszedban a szulok, szoval az atjaras/beleszolas nalunk nem volt tema, de ha arrol volt szo, hogy latogatni anyut vagy unnepekre osszejonni veluk, az mindig jo hangulatban telt el

(a ferfi aki eleteben az elso not nem szereti/tiszteli (anyja) az a masodikat sem fogja tudni rendesen szeretni/tisztelni..... olvastam....)

szoval igen, a valaszom, hogy nekem szamit!