Ha már a párotokkal éltek kettesben külön, párotok mennyit kontaktol a saját családjával, közelebb vagy akár már külföldön élő rokonával?

Egyikőnknek sincsen jó formán semmilyen kapcsolata a szüleivel. Nem azok az emberek akikkel egészséges tartani a kapcsolatot. Párom a két testvérével tartja a kapcsolatot mert ők időben kiszakadtak a családból, de mivel külföldön élnek ezért kb fél évente találkozunk velük amúgy meg heti 1-2-szer beszélnek Facebookon. Nem zavarna az sem ha sűrűbben beszélnének, őket én is birom.

Olyan esetben is ahol nem mérgező szülők vannak szerintem heti 1-2 beszélgetés bőven elég. Én édesanyámmal kb 2 hetente szoktam kicsit beszélni (néha lemegyek hozzá), de őt annyira nem érdekli, hogy mi van velünk, soha nem volt szoros a viszonyunk. Szerintem a szülő ne nagyon folyjon bele a felnőtt gyereke életébe. Én sok olyan párt ismerek ahol pont azért nem beszélnek már a szülőkkel mert nagyon erőltették a dolgot és nagyon bele akartak szólni mindenbe. Párom családja tipikusan ilyen volt, anyósom elvárta volna, hogy minden nap "bejelentkezzünk" és mindenről tájékoztatva legyen ez pedig egyáltalán nem fért bele nekünk.

Volt egyébként, hogy "kiakadtam" emiatt, de szerencsére párom is ugyan így gondolta. Amikor párom nem vette fel a telefont és nem hívta vissza 10 percen belül akkor engem hívogatott, na olyankor kicsit agyfszt kaptam mindig. De pár ilyen alkalom után meg lett neki mondva, hogy ezt nem fogjuk csinálni. Mostmár engem abszolút nem keresnek, párom sem nagyon beszél velük. Azzal nem értek egyet, hogy ez a párom dolga lenne én simán megmondom bárkinek, hogy ne zaklasson. Nem nagyon tartok semmit túl "távolságtartónak", ha valaki nem beszél a családjával arra nyomós oka van nyilván, így teljesen érthető a távolságtartás.

En pont emiatt vagyok ki mostansag. Januar ota hivatalosan is osszecuccoltunk a parommal.. Elotte is ez volt, de mióta egyutt elunk megjobban zavar.. A parom apuja napi 10-11x hívja fel ot!

Unatkozik biztos. Nem erdekelne, ha naponta beszelnenek, de mikor orankent csorog a telefon, van h tobbszor is...

Hozzateszem.. Párom 30 eves pasi!

Ezen kívül minden hétvégén együtt dolgoznak, de így sem eleg. Jovendobeli anyos viszont tok jo fej. Nem zaklatja feleslegesen a fiait. 1-2 hetente bejelentkezik es annyi.

:D

Beleszolni ebbe ugy se tudok meg nem is akarok.. De el tudjatok képzelni, hogy mennyire idegesito néha ez az egész. :"D

Szerintem a kapcsolat, a rokonok és a párod személyiségétől, típusától függ mi a "normális". A férjem minden nap-másnap beszél az anyjával messengeren, csak akkor telefonálnak, ha tényleg valami baj van. Hetente egyszer megyünk hozzá ebédre, de ő itt lakik a közelben és nekem is jó viszonyom van vele (sokkal jobb, mint a saját anyámmal). Hozzátartozik, hogy anyósom özvegy, és a férjem egyke, szóval érthetőnek tartom ezt a szintű kapcsolattartást. Engem ez nem zavar, mert napközben beszélgetnek, munkaidőben, vagy csak este pár szót, nem órákig tartó chatelésről van szó. Nem érzem, hogy emiatt "nem vágták el a köldökzsinórt" szindrómában szenvedne, hiszen egyébként tud nemet mondani, és nem azonnal ugrik minden kérésére, hacsak az tényleg nem valami komoly, sürgős ügy.

Egy barátja van, aki folyamatosan írkál neki mindenféle fa$$ágokat, a múltkor már meg kellett kérnem, hogy halkítsa le végre a telefonját, annyit zizegett. Na, ezt már túl soknak éreztem, de hát barátok, most mit csináljak :D

Én úgy vélem, hogy ők szülők és rokonok. Még mindig jobban örülsz ha egy lány-barátja hívogatná nemde?

Szerintem a családdal, testvérrel szülővel beszélni heti 2-3 naponta az nem bűn és nem probléma.

Az emberek könnyen ítélkeznek, de ha veled lenne ugyanez és a párod hőbörögne emiatt akkor mit tennél?

Ők a családjuk. Napi szinten 5-10x hívogatni valóban sok. Ha annyira nagyon akarják és megoldhatatlan a jóval kevesebb akkor legyen napi 1.

Teljesen egyedi lehet. Egy felnőtt ember számára a testvére lehet akár a "legjobb barátja" is, akivel megbeszéli a problémáit, megosztja az örömeit. Hullámzó, hogy kinek mikor mennyire van igénye beszélgetésekre, nekem van olyan időszakom, hogy napi szinten igénylek beszélgetéseket, máskor csak ritkábban... és nyilván a másik fél igényeihez is alkalmazkodom, ha neki van "beszélgetős" időszaka, ahhoz is tudok alkalmazkodni.

A szülőkkel való kapcsolattartás is teljesen egyedi lehet, függ az élethelyzettől is, meg itt szerintem nem is annyira a mennyiség, inkább a tartalom a lényeg... ha a szülővel való beszélgetés arról szól, hogy a szülő mindent számonkér a gyerekén, az gáz+ Az is, ha a gyerek panaszáradatokat hallgat végig. De ha mondjuk az a téma - nálunk pl. ez van - hogy a nagyszülők elviszik az unokát nyaralni és elmesélik, hogy milyen élményekben volt részük, hogy zajlik a nyaralás, abban én az égvilágon semmi problémát nem látok. Vagy pl. amikor apukám kórházban volt, nyilván többet beszélgettünk - vele is, anyuval is. De amúgy átlagosan heti néhány alkalommal keressük egymást telefonon, akkor is főleg gyakorlati kérdésekben.