Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Máshogy állunk a házimunkához. Hogyan lehetne kompromisszumot kötni?
Két hete élünk együtt és van néhány dolog, amit teljesen máshogy csinálunk. Én szeretem halmozni az edényeket és egyben elmosni esténként, ő ezzel szemben rögtön eltörölgeti (hideg vízzel!) a saját tányérját. Mivel leginkább én főzök így én több edényt használok fel, mint ő. Amikor eszik sosem törli le maga után az asztalt, van hogy ragad mikor én leülök enni órákkal később, a rászáradt paradicsomfoltokról nem is beszélve, amik max domestosszal jönnének ki, de őt ez nem érdekli, "csak egy folt, engem nem zavar". Én vagyok az, aki felsöpör, porszívóz, felmos, elindítja a mosást mert neki magától ilyen nem is jutna eszébe. A szemetet is akkor viszi le, ha szólok, és a teregetést is szintén csak akkor csinálja meg, ha megkérem rá (de akkor úgy, hogy tiszta ránc lesz minden ruha). Az ételmaradékot én szeretem zacskóba tenni és úgy kidobni, hogy ne bűzölögjön és ne folyjon a szemeteszsák, ő meg csak simán belekapirgálja, pl salátamaradékot is.
Nem mondanám magam tisztaságmániásnak, de azért szerintem elég alap, hogy időnként porszívózunk meg felmosunk. Ő olyan háztartásból jött ahol nem volt náluk otthon pókhálózó, a szobájában sosem porszívózott, és az egész házban kupi volt. Az apjával és az öccsével élt, lehet, hogy látszott a női kéz hiánya, hogy ezekre nekik nem volt igényük. Biztos emiatt is más a hozzáállásunk a dolgokhoz.
Én napi 8 órát dolgozok, ő egyetemista, még nem kezdődött el neki a tanév.
Mit gondoltok, hogyan lehetne kompromisszumot kötni ilyen helyzetben, hogy ne legyen sértő a számára? Nyilván nem ugráltatni meg kritizálni szeretném, csak azt, ha jobban kivenné a részét a dolgokból. Most épp összekaptunk ez a mosogatós dolog miatt.
Én 23N, ő 21F.
Az én bnőm is szerette halmozni az edényeket, nem tudom miért jó, ha utána este már csak hidegvágóval lehet leszedni a tányérokról, lábasokról a rárohadt kajamaradékot.
A felmosások meg....van nőismerősöm, aki kb már kilukasztotta a linóleumot a hipóval, de azért bszogatja a férjét, hogy ő is csináljon már valamit.
Ahol egy kapcsolatban már jelen van az, hogy én megcsináltam ezt, akkor te meg azt, annak már lőttek.
Én sem élek kuplerájban, de a felesleges felmosások, vasalgatások tényleg semmit nem érnek, csak hogy az ember idegeit felőrölje.
Egyedül kéne lakjon, és saját magának kell rájönnie, hogy ha ezt így gondolja, akkor folyamatosan büdös lesz a lakásban, és jönnek a mindenféle bogarak. Akkor hiába vonja meg a vállát, vagy kezd el okoskodni, a muslica, meg a bogarak kiröhögik. :)
Magyarán neki kéne eljutni oda, hogy legalább ha te bevállalod, akkor ne vegye ezt félvállról, és ne csináljon nagyobb bajt... pl a teregetésnél, ahol ha rosszul tereget ki, akkor lehet órákig majd vasalni...
Valószinüleg lusta, nem érdekli... akkor meg balhézna, ha gyűrödt, dohos ruhába kéne menjen, mert tojt rá a házimunkára.
A felmosást úgy értem, hogy heti egyszer konyha-fürdőszoba nem árt, ráadásul 30 nm-es lakásban élünk, kb két perc felmosni.
Nem kívánom nyilván hogy külön költözzön, egyrészt mert szeretjük egymást, másrészt meg mert egyikőnk sem tudna egyedül lakást bérelni.
Köszi a kommenteket, de inkább tippeket várnék, hogyan lehetne megoldani a helyzetet, kinél mi vált be. Illetve, hogy hogyan lehet ezt sértődés nélkül megbeszélni.
Tipikus óriáscsecsemő...:/
Az ilyenek szinte soha nem változnak meg.
"Az apjával és az öccsével élt, lehet, hogy látszott a női kéz hiánya," A nőkbe sincsen genetikailag belekódolva a konyha-házimunka dolog.
Én olyan voltam, mint a te palid sokáig. Ez nem a "női kéz" hiánya, rengetegen pont az anyjuk mellett szoknak bele abba, hogy nekik semmit nem kell csinálni, vagy az anyjuk majd kijavítja, ha nem úgy csinálják.
Az a baj, hogy ezzel nagyon mást nem lehet kezdeni, mint lenyelni a sértettséget, és elkezdeni végezni a házimunkát, elfogadni a tanácsot. Nekem is aktívan mentálisan seggbe kell rúgnom magam, hogy eszembe jusson takarítani, mert otthon a dolgok úgy is el lettek végezve, hogy én a kisujjamat se mozdítottam. Elmentem egy csúnya folt fölött a padlón, és nem is regisztráltam az agyamban, hogy azt én is feltörölhetném.
Amcsi oldalakon láttam olyanokat, akik beosztást készítenek házimunkára, aztán kirakják jól látható helyre, hogy emlékezzen mindenki. De hát ez akkor működik, hogyha mindenki betartja, különben csak újabb vitaforrás.
Amit én biztos elkerülnék az az, hogy dobod az ügyet, és a békesség kedvéért csak hallgatsz és takarítasz te mindent, és nézed ahogy ő ül a ketchupfolt felett. Az évek során az apró megvetés és meg nem becsültség érzete fel tud halmozódni addig, míg kirobbansz, és már annyira megveted majd, hogy nincs visszaút.
Neked magasabbak az elvárásaid, és azt várod, hogy ő is kövesse, miközben ez rólad szól.
Első körben gondold végig, hogy mindazok a dolgok, amik neked “alap”-ok, fontosak, azok tényleg akkora jelentőségűek, mint, ahogy gondolod.
A két perces felmosás megér egy egész napos duzzogást?
Két hét baromi kevés. Jó esetben majd megbeszélitek, és megoldjátok. Rossz esetben nem.
Engem viszont pont annyira zavarna a felhalmozott edény a mosogatóban, mint a paradicsomfolt az asztalon. A hideg vizet nem is értem. Nálam ha egy csöppet balra tolom a csapot, meleg víz jön.:)
A teregetést meg tanítsd meg neki, nem relativítás elmélet, hogy egyetem kelljen hozzá.
Ilyen csávóval? Ha csinálsz A/3-as lapra egy táblázatot, a melókkal és a nevetekkel együtt vagy sehogy. Ha hajlandó megcsinálni, legalább a ráosztott feladatokat, akkor menthető a dolog, ha nem, akkor fulladjon meg a saját mocskában.
Én se vagyok egy tisztaság mániás, de 1-2 havonta én is felmosok, vagy letörlöm a konyhapultot,stb. mert muszáj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!