Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megmenthető e ez a kapcsolat?
Az a baj, hogy megfordult a fejembe, de mégsem vagyok biztos benne, hogy jó döntés lenne. Csak nem tudom hova sorolni ezt az érzést (félelem,gyávaság,kényelem?)
7 éve vagyunk együtt. Arra jöttem rá mostanában,hogy nekem nem is az ilyen típusú férfiak jönnek be, mint ő! 28 éves vagyok, amit nem tudsz magadról 21 évesen, 28-ra rájössz, hogy mi, hogy merre, legalábbis nálam szerintem ez van. És ha jellemeznem kéne A férfit, hát nem párom tulajdonságait sorolnám! De szeretem, sok mindenen keresztül mentünk már. Szétszórt, kapkodó, ideges, állandóan jön megy, nemhogy nem egy érzelmes fajta, simogatást, vagy ölelést akkor kapok, ha jelzem, hogy jól esne most már (Pedig nem vagyok hárpia típus!) Ő nem az a típus. Egyáltalán nem érezteti hogy szeret, ha magától hozzámér, megsimogat, akkor már tudom, hogy szexelni akar "csak" . Amúgy vagyunk, megbeszéljük a hétköznapi dolgokat, a jövőről is beszélünk, aztán ennyi. De nekem szükségem lenne arra az érzésre, hogy fontos vagyok valakinek, de ezt ő egyáltalán nem érezteti, és nem túlzok! Főzök, mosok, gyereket nevelek ( 5 hónapost )takarítok, szexre sosem mondok nemet, de néha úgy érzem, hogy ennyi a kapcsolat részéről.
válasza: válasza: válasza:És mi a francért vállaltál egy ilyen kapcsolatba gyereket???
Nem, nem menthető. Mert ez nem is igazán kapcsolat már. A párod soha nem fog dolgozni a kapcsolaton te meg egyedül hiába kapálóznál. Egy kapcsolat nem lesz attól értékes, hogy hosszú ideje tart. Attól lesz értékes, hogy valóban minőségi kapcsolat és szerelmesek vagytok. Nálatok semmi nincsen már meg ami egy jó kapcsolathoz kell.
Igen sajnos, igazad van!
Hát nem hittem volna hogy ő igy fog hanyagolni :(
De nem is fogok már én "kapálozni"
Beleuntam
válasza:Házasok nem vagytok, a kapcsolatotok sz@r, mindketten unjátok egymást, de te képes voltál fél éve lebabázni...
Jól elcseszted szegény gyerek életét.
válasza:Nem értem miért kell bántani a kérdezőt. Biztos mindenki olyan szuperül éli az életét, azért van ezen az oldalon...
Ha boldogtalan vagy, akkor tovább kell lépni.
válasza:7 év házasság után éreztem hasonlót férfiként. Rájöttem, hogy nem szerertném, ha ő lenne a gyermekeim anyja. Ami még kezdetben még évekig aranyos dolognak tűnt, az a végére elviselhetetlen lett. Idegesítettek a dolgai és azt láttam, hogy szinte semmiben sem változott pedig sok év eltelt.
Nem örültem, amikor találkoztunk, hanem nyűg volt
Meg voltam győződve, hogy én sem vagyok az az érzelmes fajta. Nem voltan az ölelős, a simogatós típus. Aztán elváltunk, nem sokkal később lett másik kapcsolatom és rájöttem, hogy vannak érzelmeim, csak éppen a feleségemet sosem szerettem igazán.
Az kevés, hogy nem mondasz nemet a szexre! Nagyon kiábrándító volt, amikor rájöttem, hogy mindig én kezdeményezek. Mindig.
Esküszöm hogy nem tudtam hogy ilyen lesz!
Nem akarom el cseszni a kisfiam életét!!!
Én nagyon szeretem a fiam!
A párom meg magának való. Nagyon elegem van, csak nem tudok hova menni a gyerekkel, a szüleimre nem számíthatok stb....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!