Nagyon sokszor hallom a külön kassza ötletét, de akik ezt mondják, azok olyan helyen nőttek fel, hogy a szüleik külön kasszán voltak?

Gyerek mellett is kellenek az egyéni dolgok. Attól, hogy van egy gyereked még annyira fontos, hogy megmaradjanak a saját kis dolgaid, hobbijaid, céljaid. Az élet nem áll meg attól, hogy gyereked van. Nyilván kell valamilyen szintű közös pénz ami a gyerekre megy, de ehhez nem kell teljesen közös kassza.

Nálunk a szüleim, nagyszüleim és sokan az ismerősi körben közös kasszán vannak. Pontosan ezért nem leszünk közös kasszán, egyszerűen nem működőképes és nem lehet vele haladni az életben. Mindenhol csak rossz példát látok és azt, hogy legalább az egyik fél baromi boldogtalan és a saját élete és egyénisége gyakorlatilag eltűnik. Nincsen már fejlődés, nincsenek célok meg álmok. Van egy unalmas élet ahol a másik fél mondja meg, hogy mi a hasznos és mire szabad költeni. Vagy ha nem is mondja meg de mindig kitalál újabb baromságokat, hogy erre meg arra kell a pénz és "nem hiszem el, hogy a hobbid fontosabb mint ez a dolog." Persze ez nem a közös kassza hibája, de ezt az opciót gyakorlatilag csak azok választják akik ilyen mentalitásúak és azt hiszik ők tudják csak, hogy mi a jó és mire helyes pénzt költeni. Egészséges lelkű embereket jó párkapcsolatban még nem láttam közös kasszázni.

A legjobb, mindkét fél betesz egy összeget, amiből a rezsi megy. A többi a sajátja marad.

A teljesen külön kassza azért nem mert együtt lakásnál vannak közös költségek.

A teljesen közös meg nyilván a kevesebbet kereső félnek kedvez.

Meg általában az egyik fél dominánsabb a pén beosztását illetően, ez a másiknak nem jó.

A közös kassza egy döntés, amit sokan tévesen összekötnek a komoly kapcsolatba lépéssel.

Ha felismered, hogy lehet úgy is komoly kapcsolatod, hogy megtartod az anyagi önrendelkezésedet, és egyszerűen csak folytatod, ami eddig is működött, akkor negatív minták nélkül is ez a magától érthetődő választás.

A szüleim közös kasszán voltak, nekik jól működött, mi csak félig vagyunk azon, mégsem látok ebben semmi problémát, hiszen azt feldolgozzuk, hogy a büdzsénk közös, ahogy a céljaink is azok. :)

Jelenleg még CSED-et kapok, ami egészen közel van az egykori nettó fizetésemhez. Mivel ez nem volt annyira kevés és a párom is kb. ennyit keres, egyelőre tökéletesen működik a kialakult kis mikro gazdasági közösségünk. Talán annyiban változott, hogy én többet költök a kislányunkra, míg ő a kajánkra. Ez is inkább azért van, mert én a babánkkal bevásárlásokat csak akkor csapok, ha neki kell valami és ha ruhát, vagy bármit veszünk sincs szeme a páromnak hozzá, így valamiért zsigerből úgy alakult, hogy neki én veszem inkább a dolgokat. Ő pedig meló után beszalad a boltba kaját venni, így azt inkább ő fizeti.

Nyilván ez át fog alakulni, ha a GYED érkezik majd csak. A maximálisat fogom kapni, de az is csak a mostani összeg fele. Valószínű akkor is csak annyi fog változni, hogy én nem fogok tudni a közös megtakarítási számlára utalni.

Egyébként a kezdetektől az alapelvünk az volt, hogy mindketten ugyanannyit utalunk a megtakarítási számlára, amikor megkapjuk a fizunkat, a többiből pedig szabadon gazdálkodunk. Mivel a fennmaradó összeget saját pénzünknek tekintettük, ezért igyekeztünk arányosan viselni a terheket mindenben (rezsi, kaja, stb.), de sosem centiztünk és számoltunk el fillérre egymással. Biztos vagyok abban, hogy sokkal egyszerűbb lenne egy számlán látni a közös pénzünket és abból gazdálkodni, de abban is biztos vagyok, hogy ez sokkal több vita forrássa is lenne.

Szóval én ezt nem nevezném igazán külön kasszának már.

Fordítva is meg lehetne valósítani. Mindkettőnk fizetése egy számlára érkezik, amiből teszünk félre a megtakarításira, illetve utalunk x-x összeget mindkettőnknek, amivel szabadon gazdálkodhatunk. Ezzel is tökéletesen elégedettek lennénk, csak itt belép a képbe egy olyan számla, amit nincs értelme fenntartani. :)

Van olyan ismerős baráti páros, akiknél még nincs gyerek, de alkalmazásban vezetik ki mire mennyit költött és hó végén elszámolnak egymással. Én ezt sokkolónak érzem, de ha nekik ez így bejött, az ő dolguk. :)