Próbáljam meg vele az együttélést vagy nem működne?

Másfél éve vagyunk együtt, mindketten szülőknél lakunk. A szülei amióta párom elmondta nekik, hogy albérletbe akarunk menni, azóta minden hétvégén ha kimegyek bunkóznak velem. Szóval ők mindig azt hitték hogy oda fogok költözni hozzájuk és majd a gyerek is oda fog születni. Én viszont az elején első pár hónapban még örömmel mentem ki, de mostanában már csak kényszer az az egy éjszaka is. Szüleivel a kapcsolatban egyre jobban megromlott, hogy keveset megyek ki, de ha kimegyek közömbösen fogadnak és látszik hogy nem örülnek nekem. Pár hónapja még akartam albiba menni, de mivel hirtelen elküldtek a munkahelyemről(nem az én hibákból, csak nincs munka) ezért párom addig nem akar, amíg nem lesz másik helyem. A másik, hogy egyre jobban zavarnak a hibái szokásai, mivel rendetlen és sose láttam takarítani. Mindig én takarítottam nála eddig és ha egyedül vtunk akkor is én mosogattam. Szóval félek egyre jobban ettől az összeköltözéstől, mert anyukája kiszolgálja mindig, így nem látom benne az önállóságot. Ami miatt még tartok ettől, hogy nem tudom ő ez az igazi társ, mert sose voltam szerelmes senkibe se eddig.(ő a 2.párkapcsolatom) Ő velem tervez, és szerelmes meg látszik, hogy ki is mutatja az érzéseit. Én viszont bizonytalan vagyok és nem tudok maximálisan benne lenni a kapcsolatban. Szóval megpróbáljam vele az együttélést és kiderül majd van e jövőnk vagy kár lenne sok pénzt belerakni az albiba? Mindketten huszonévesek vagyunk.