Bevállalnátok így az együttélést? 26/N

Felnőtt vagy és mindenképp csináld azt amit a szíved is akar, de a saját károdon fogsz tanulni ha az együttélés alatt sorra derülnek ki a dolgok hogy mik nem működnek együtt. Sajnos ez ilyen, minden akkor válik világossá amikor egy fedél alatt vagy valakivel.

A legnagyobb probléma nálatok nem az albérlet, hanem hogy nem jössz ki a családjával. Ez a lehető legrosszabb. A fiú mindig az anyjára fog hallgatni, az ő szava számít, akkor is ha szeret téged. Nyilván a te kapcsolatod a családdal nem lesz jobb, legalábbis nem lesz őszinte. Gondolom te se bírod őket és ők se téged. Ha együtt maradtok akkor ne számítson a párod a szülei támogatására. A saját véleményem az, hogy nem akarok olyan családba tartozni ahol nem szeretnek és púp vagyok.

"Nem voltam szerelmes de azt hittem majd idővel az leszek. Sajnos sose éreztem azt a szerelmet amit kellene az előző páromnál sem."

És a jelenlegi párodba sem vagy szerelmes ezek szerint. Ez számomra el is dönti a kérdésre a választ: Nem, semmiképp sem költöznék össze olyannal akibe másfél év után sem lettem szerelmes. (Sőt én szakítanék is az illetővel, 30 felé közeledvén nem húznám az idejét szegénynek, hadd találja meg a társát, hiszen mint írtad ő nagyon szeret téged, ez kib*szás vele).

Nincs jövőtök együtt.

28/N

(23 éves voltam amikor megismertem a férjemet, a harmadik randink után összeköltöztünk mert kb egy percet sem akartunk többé a másiktól távol lenni, de mi mondjuk az elejétől nagyon szerelmesek vagyunk, ez csak nőtt az évek során)