Miért van az, hogy a beteljesületlen szerelem mélyebb nyomot hagy egy komoly párkapcsolatnál?

# 6 hehe, ez nagyon jó, és nem is hülyeség! :D

Én is 2 évig(!) szenvedtem valaki után minden egyes tetves nap, komolyan, nem telt el szinte nap, hogy legalább egyszer ne gondoljak rá..

(Sztori:Nem voltam önmagam, ráadásul nem is voltam szerelmes típus sem, ő a 2 ember volt, aki ilyesmit előhozott életemben belőlem, ezt a rajongást és hogy minden kis rezdülését, szemét, pillantását, gesztusát, hangját, ahogy volt, minden taszító és ezer negatív hibája ellenére is egyszerűen megvesztem érte..

Rosszul voltam, ha megláttam, de már akkor is, ha az emberek körvonalaiból őt vettem ki a városban hirtelen, és ugyanúgy megdobbant a szívem és levert a víz, mert azt hittem, ő az..

Amikor meg összefutottunk, mindig a pulzusom ezerrel felment és feldobott, hogy láttam, mindig felkavart ilyenkor.)

Fúúú, aztán említette az illető az instát, ez is hozzájárult nálam is, hogy leszállt a köd végre. Nem a saját képei miatt, hanem amiket követett/lájkolt, stb.. Meg közben egyre jobban megismertem, és rájöttem- szépen lassan, sajnos nagyon lassan- hogy ő teljesen más ember, mint akibe belezúgtam ezerrel.. Nem érdemes rá, és nem is való hozzám. Talán egy pozitív tulajdonságát tudnám mondani és az összes többi negatív, abból meg volt bőven... Lenne hova fejlődnie. HA elmúlt volna a köd és összejövünk, ugyanúgy nem bírtam volna elviselni, bár aztán lehet jó hatással is lettem volna rá és változott volna, de őszintén nem is érdekel ez a része, annyira más.

Szóval tanulság: túl lehet élni ezt is, de tudni kell lezárni. Nekem az idő és a valódi éne megismerése segített.

Nálad pedig fel kéne venni vele a kapcsolatot, mi van vele, találkozzatok csak úgy, legalább azért, hogy ne legyen így befejezetlenül a sztori. Már ha ennyire nem tudod lezárni és agyalsz rajta, csak ez segíthet.