Ez a reménytelen, beteljesületlen szerelem teljesen felemészt, mit tehetnék, hogy elmúljon?

Nagyon nehéz napjaim vannak mostanában.

Az érzéseim olyanok a szeretett férfi iránt, akár egy hullámvasút. Egyszer erősebben érzem, másszor kissé gyengébben, de stabilan tartja magát az életemben.

Lassan 2 éve már, hogy ismerem őt, a főnököm.

Már a legelső napom megtetszett, a szerelem nemsokára rá alakult ki bennem felé, és az érzés azóta is tartja magát.

Ő nem hiszem, hogy tud az érzéseimről, mert sosem mondanám el neki, mivel családja és gyereke van neki.

De az egészben annyi jó van, hogy szoktunk csipkelődni egymással, meg mindig, hogyha teheti, akkor kötekedik velem olyan gyerekesen viccesen, és imádom a stílusát neki. Van, hogy mosolyog rám, meg néha összeakad a tekintetünk, de semmi több.

Ráadásul 15 évvel idősebb is nálam, de ez mit sem számít.

Szoktam vele álmodni időnként.

Ilyenkor mindig felerősödnek az érzelmeim iránta, mert álmomban mindig egy pár vagyunk, foghatom a kezét szabadon, megölelhetem őt, de amikor felébredek, az kegyetlen érzés, hogy hát mégsem igaz, és csak álmodtam...

És ma reggel is úgy keltem, hogy vele álmodtam, és megint egy pár voltunk, és szerettük egymást, aztán beérve a munkahelyemre már minden bajom volt, mikor találkoztunk.

Rám mosolygott, és teljesen elvesztem.

Olyan mélyen élt még bennem az álmom, hogy rendesen sírhatnékom volt...