Mit gondoltok, miért van az, hogy sokszor a beteljesületlen szerelem tovább tart, mint a beteljesült?

Számtalan helyen olvastam, hogy volt olyan, aki több éven keresztül volt szerelmes valakibe, de viszonzatlanul és még csak lépni sem mert, de az érzései mégsem múltak el.

Ellenben igaz, hogy a beteljesült szerelem sokkal jobb és sokkal boldogabbá teszi az embert, de mindig azt mondják, hogy egy idő után elmúlik, és a kezdeti lángoló szerelem max 2-3 évig tart. Viszont sokszor a beteljesületlen szerelem van, hogy ennél jóval tovább tart. Vajon miért van ez?

Én arra gondoltam talán azért, mert a beteljesületlenről csak álmodozni tudunk, és elképzeljük milyen lenne (lehet sokkal jobbnak képzeljük, mint amilyen valójában lenne) de mivel az embernek mindig az kell, amit nem kaphat meg ezért a vágyakozás élteti tovább a beteljesületlen szerelmet.

Viszont egy kapcsolatban elég hamar beállhat a "megszokás" érzése, amikor már nincs kihívás mert mindkét fél tudja, hogy ott van neki a másik, ezért nincs miért küzdeni.

Ti hogy vélekedtek erről?

(Megjegyezném: tisztában vagyok vele, hogy vannak kivételes esetek, szóval légyszi olyan kommenteket ne írjatok, hogy "ez nem igaz, mert én még x év után is ugyanúgy imádom a párom és mindig is imádni fogom" stb.)