Harmincas pár elméleti dilemmája: családalapítás vagy abortusz és szakítás. Kezdeti sokk vagy kibújt a szög a zsákból?

Akkor kell erről beszélni amikor randipartnerből párrá avanzsáltok.

Úgy kb az első egy-két hónapban.

#28 "ismeros par 9!lombikon esett at mire gyerekuk lett."

Ez a fenti kérdés szempontjából irreleváns. Sajnálom, hogy az ismerőseidnek ilyen nehezen jön össze a gyerek, de az ő esetük teljesen más, mint a kérdezőé. Ismerőseid gondolom megbeszélték, hogy gyereket akarnak, együtt eldöntötték, hogy megpróbálják, és lelkileg/érzelmileg is felkészültek rá mindketten.

Kérdezőék meg 2 éve együtt vannak, ha jól sejtem, együtt is élnek, ehhez képest egy árva szót nem kommunikáltak arról, hogy gyerekügyben mik a vágyaik, mi az álláspontjuk, szeretnének/nem szeretnének gyereket stb. Egy olyan kapcsolatba vállaljanak utódot, ahol a saját érzelmeiket sem tudják megosztani a másikkal? Pont a nőknek kéne elmagyarázni, hogy milyen "jól működő" lehet egy olyan kapcsolat, ahol még ezt az alapvető dolgot sem beszélik meg? Csak tippelek, de lehet, hogy a kérdező félt elmondani, hogy gyereket akar, mert mi lesz, ha a pasi elhagyja, a pasas meg lusta volt rákérdezni, mert kényelmesen ellötyögött a jelenlegi langyos helyzetben. Ezek után mit lehetne várni tőlük, hogy nevelnék azt a gyereket? Mert úgy látom, abba sokan nem gondolnak bele, hogy a gyerekvállalás nem csak a baba-mama partykról meg facebookos képek megosztásából áll. Kb. 20 éven át fel kell nevelniük egy embert, felelősek az életéért! Hát most hogy neveljenek belőle ép, egészséges embert, hogy kommunikáljanak őszintén azzal a gyerekkel, ha még egymással se tudták megbeszélni, hogy akarnak-e gyereket vagy sem, és a kölyök igazából egy lyukas gumi vagy egy be nem szedett tabletta eredménye?

Ráadásul ilyen körülmények között... Elsumákolják a témát, aztán a csaj egyszerre benyögi, hogy "ja, elmaradt a menzeszem, gyerekünk lesz, tartsuk meg!", csak mert neki ketyeg a biológiai órája. Ismétlem, olyan kapcsolatban, ahol addig mindketten gyávák vagy lusták voltak felhozni a gyerek-témát. Erre max. a hollywoodi giccsfilmekben történne az, hogy apuci felcsillanó szemmel eldob mindent, beleveti magát a babaprojektbe, és egyből berendezi a babaszobát.

Ilyen helyzetben, ahol a kérdés addig szőnyeg alá volt söpörve, és most hirtelen felkerül a csizma az asztalra, némi érzelmi zsarolás kíséretében ("Miii? Nem kell gyerek? Ez a reakció nekem azt mutatja, h nem szeret, nem vagyok neki olyan fontos, mint ő nekem"), pont, hogy kétféle reakció képzelhető el.

Az egyik, amit a kérdező pasija adott (mondom ezt úgy, hogy egyébként ellenzem az abortuszt). Ő legalább most, mikor rákényszerítették, őszinte volt.

A másik, a rosszabbik verzió, hogy a becsicskult pasas, félve, hogy elveszti a kényelmes ingyenpuncit, fogcsikorgatva belemegy a "babaprojektbe", holott a pokolba kívánja az egészet.

Te azt gondoltad, hogy ő majd azt gondolja... eszem megáll! Igen, már az első hetekben diplomatikusan fel lehet hozni a témát, hogy a másik is gyereket akar a kapcsolatban, avagy köszöni, de NEM akar gyereket, csak kapcsolatot.

Minden kapcsolatomban sikerült ezt az első 2-3 hétben tisztázni (én nem akarok), úgyhogy van némi személyes tapasztalatom.

Hinni a templomban kell, az ember meg szóból ért.

2 év után szerintem sem oké, hogy nem akarja megtartani a gyereket. Annál is inkább, mert a statisztikák szerint első gyerek előtti abortusz vagy vetélés után a párok szétmennek, akkor is ha egyetértettek eredetileg a döntésben.

De az is lehet, hogy csak jobb körülményekre vár és még nem értette meg, hogy egy gyereknek nem a körülmények a lényeg, hanem a figyelem. És simán rá lehetett volna beszélni, hogy tartsátok meg.

31- nem a második randin, hanem már az elsőn. Nem mint konkrétumok megbeszélése, hogy akkor majd veled, kedves Kovács Pista, 2031 május 5-én fogok összeházasodni és 9 hónap múlva már érkezhet is a baba, hanem megbeszélni, hogy te mit vársz a párkapcsolattól, mik a céljaid. Én ezt 17 évesen is meg tudtam tenni anélkül, hogy bárkit elriasszak, nemhogy 30 évesen. Megbeszélni, hogy igen, most ismerkedek, de komolyak a szándékaim, számomra egy ideális kapcsolat úgy néz ki, hogy rövid időn belül összeköltözünk, összeköltözéshez képest egy fél-1 év a lánykérés, max 1 év jegyesség után esküvő és utána 2-3 éven belül jöhet a baba. Mint terv és mint elképzelés, mert ha ebben nem egyeztek, ha ezekkel az időtávokkal nem ért egyet a másik, de úgy nagyon, akkor minek második randi? Nem feltétlenül kell utána ehhez foggal-körömmel ragaszkodni, de azért egy ilyet még a legelején érdemes megbeszélni, mert az, hogy "hosszú távra tervez" és "családot szeretne" az elég tág elképzelés, főleg az ember harmincas éveiben.

És igen, ha 2 év után úgy érzi, neki nem kell a gyerek, inkább elvetetné, akkor nem tudom, vajon mit ért családalapítás alatt? Tizenöt kutyát, vagy mit?