Szakítás után mi értelme van a szakító félnek az exét provokálni?

Ne keress már logikát az ilyen fajta tettekbe. Egyszerűen rombolni akarja a másik fél önbizalmát, önértékelését.

Mert egy undorító patkány az illető.

A béküléses provokáció ötletét osztom én is. Persze ha nárcisztikus személyről van szó, akkor szimplán fel akarja magára hívni a figyelmet, hogy ne felejts el vele foglalkozni, de amúgy nem kifejezetten te érdekled, inkább csak a figyelmed.

De visszatérve a békülésre: nekem volt olyan hogy az első szerelmemmel,akivel évekig együtt voltunk, és mindketten szerettük a másikat, rajongtunk egymásért, véget kellett vetnem a kapcsolatnak. Én is megszenvedtem, de tisztelnem kellett magam annyira, hogy akárhogy is szeretem, akárhogy is bármit megbocsátanék neki, egy bizonyos határt már nem léphetett át. Szörnyen nehéz volt. Ő nagyon haragudott rám, azt hitte, becsaptam. Ez utólag érthető, hiszen ő is nagyon szeretett, és nem tudta feldolgozni, hogy elhagyom. Kb 1 évre rá megkerestem (addig nem beszéltünk, nem találkoztunk), mert még mindig hiányzott és csak hallani szerettem volna róla. Ő nagyon elutasító volt (gondolom még mindig haragudott), nagyon flegma, nagyon bántó. Szóval..akárhogy is fájt, el kellett döntenem, hogy nem éri meg őt keresni. Ha túl teszi magát, ha elengedi a sértődöttséget és a makacsságot, és ha annak úgy kell lennie, akkor ő fog keresni engem, és akkor már biztos készen áll majd rá, hiszen ő döntötte el. Ennek 4 éve... Nem tudom hogy miért, de még mindig úgy érzem, hogy a szívemben lakik. Azóta volt párkapcsolatom, nem gondolom, hogy együtt kellene lennünk, nincs már fájdalom, inkább csak öröm és jó emlék, hogy annyi mindent megéltünk együtt. De még mindig hatalmas szeretettel gondolok rá. Ő nem keresett engem. Talán nem is fog. De vannak eszement pillanataim, amikor bizonyos trükkökkel "provokálom". Ilyenkor nem gondolkodom, csak az jut eszembe, hogy pár dolgot szívesen megosztanék vele, és nagyon érdekel, hogy vele mi van. De tudom, ha én keresném, akkor újra csak bántana. Szóval... Ezért "provokálok". Nincs mögötte rossz szándék!!! Inkább csak az a 15 éves énem, aki néha előjön, és emlékeztet arra a felhőtlen és könnyed és szabad és szenvedélyes szerelemre, amit akkor éreztem. De legtöbbször igyekszem ezt mellőzni...

Kérdező ezt neked kell eldönteni, mert a válasz függ a körülményektől, az eltelt időtől, a kapcsolattól, a személyiségektől.

23/N