Vajon hülyének nézne?

Egy, tőlem 12 évvel idősebb férfival ismerkedem 2 hónapja, én 24, ő 36, ráadásul egy helyen is dolgozunk (munkatársnak nem mondanám magunkat, igazából ha nem akarunk mondjuk közösen tölteni a szünetünket, akár 3 hétig sem találkozunk, több, mint 1200 embert foglalkoztat a munkahelyünk). 2 hete csattant el az első csók, azóta szabadidőnk 80%-át együtt töltjük, ebéd, vacsora, mozi, koncert, buli, vagy csak épp nála filmezés, heverészés, semmit tevés. Már két barátjának is bemutatott, illetve állítólag többnek is beszélt rólam. Körülbelül egy hete feptette a kérdést, hogy akkor mi ez most köztünk, közös véleménnyel abban maradtunk, hogy akadhatnak problémák akár a korkülönbség miatt is, az is lehet, hogy 20-30-40 évig együtt leszünk, ami tök jó, de vegyük lazára, lesz, ami lesz, az biztos, hogy nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában. Vasárnap beszélgettünk párkapcsolatokról, volt valami kijelentésem is az eddigi komoly kapcsolataimról. Megkérdezte, hogy a miénk komoly-e? Kétszer is visszakérdeztem, annyira letaglózott a kérdés, de csak ismételgette. Végül is azt mondtam, hogy nem mondhatnám. Erre ő kérdezett vissza meglepődve. Csak hebegtem-habogtam, nagyon zavarba hozott, akartam korrigálni, hogy ez jelen pillanatban érvényes, 2,5 hét után, de semmi lélekjelenlétrm nem volt, szóval a nemben maradtunk. Utána zavartanalul folytatódott tovább az együtt töltött idő, nem is gondoltam, hogy ebből gond lehet. Tegnap és ma viszont nem jött ki a közösen tartott szüneteinkre, illetve a messengeren küldött két üzenetemre is szűkszavúan válaszolt. A parkolóban összefutottunk, akkor olyan volt, mint mindig, mosolygott, viccelődött, váltottunk pár szót. Viszont az utóbbi 48 órában sokat gondolkodtam, iszonyúan bánom, hogy nem szedtem össze magam és nem pontosítottam. Éjszaka 2 órát aludtam, mert járt az agyam, és azt hiszem, hogy tényleg szeretném, ha a jövőben komolyra fordulna köztünk a dolog, mert rájöttem, hogy igazság szerint sokkal jobban kedvelem, mint gondoltam, hoz valami utánozhatatlan érzést az életembe. Elvileg a péntek éjszakát együtt töltenénk, a barátaival mennénk valahová iszogatni, majd nála aludnék, bár nem tudom, ő most mit gondol, mi lesz ezzel a programmal. Arra gondoltam, ha a következő két napban is passzív lenne, eléállnék pénteken, hogy beszélnünk kell, mert sokat gondolok a kérdésére, és bár jelenleg ilyen rövid idő után nem lehet komoly, de szeretném, mert nagyon-nagyon kedvelem, ezt pedig eddig észre sem vettrm. Érdemes lenne, vagy eső után köpönyeg, és hülyének, döntésképtelennek nèzne?