Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valaki tud mondani bármi bíztatót? Örök második maradok? 19/L
Életem legelső barátja elhagyott egy másik lányért, habár bele nem voltam szerelmes, de szarul esett. De ezt még meg tudtam magamnak magyarázni, mert nem illetem össze a sráccal, a csajjal jobban passzoltak, akiért elhagyott.
Aztán találkoztam életem első igazi szerelmével, aki azt mondta nem áll készen kapcsolatra. Most látom facebookon hogy írt neki a barátnője, akivel boldogok. Nyilván csak velem nem állt készen kapcsolatra.
Fogok valaha találni valakit, akinek én első leszek? Még a szüleim is a bátyámat tartják többre, hiába szeretnek. Rengeteget sírok emiatt, pedig van önbizalmam, meg vagyok elégedve magammal. A környezetem szép, okos, magabiztos lánynak tart, sok a barátom is, de inkább csak felszínesen, kevesen ismernek igazán. Azt hiszik egyesek, hogy a világon a legjobb dolgom van, mert sokan tartanak szépnek. Aztán mindig kiderül, hogy senkinek nem kellek többre, az exeim is emiatt szakítottak gondolom. Közben meg nézem végig, ahogy minden barátnőm rátalál az igazira, vegyesen mindenféle lány. Én meg csak egyedül vagyok magányosan, mint egy kirakat bábu. Szépen, üresen.
Létezik hogy nem lehet belém szerelmesnek lenni? Pedig nincs semmi extravagáns tulajdonságom, se nem férfias se nem rámenős nem vagyok. Létezik ilyen?
Miért gondolod, hogy másnak gondollak és miben vagy más?
A környezetemben a legtöbb embert nem kedvelem túlzottan, ami érthető. Az emberek fele félrelép vagy épp egymást szidja a pártok miatt. Szerintem nemtől függetlenül van min javítania a legtöbb embernek. A környezetemben lévő lányokkal egy része pont ugyanúgy nem szimpatikus, mint a srácoké :D Fóbiának nem nevezném a realitást.
Nem ok nélkül gondollak még éretlennek, hanem az alapján, amiket bemásoltam. Azért, ha te látnád ezeket a mondatokat random egy embertől, te sem azt gondolnád, hogy egy érett felnőtt.
Nekem is vannak érzéseim, én sem vagyok robot. Ettől függetlenül még 26 évesen sem az jár az eszemben, hogy mindig második leszek vagy ilyesmi. Voltak kapcsolataim, amikben voltam fent és lent, ez ilyen. Belém is lesznek még szerelmesek és beléd is. Te is leszel még első valakinek és én is. Mindkettőnk előtt évtizedek vannak, akkor miért gondolhatnánk azt, hogy ezek nem történnek meg? :D
Korai még ezen aggódnod 19 évesen. Majd kB 10 év múlva, ha ugyanezek lesznek a tapasztalatok, akkor lesz okod kattogni.
Amúgy simán van ilyebre pelda, mint pl én, csak én nem vagyok szép. De van, aki nem tudja kiáltani másban azt a fajta ragaszkodást. Keress valami hobbit, ha nem bírod így!
Kérdező, 19 évesen 2 csalódàsból ezt szűröd le?
Figyelj, az első kapcsolatba borítékolva volt a dolog, hisz magad írtad le, hogy igazàból nem illettetek össze.
A màsodiknak meg te nem jöttèl be, ilyen van (haj de mèg mennyi) és nem hiszem, hogy erről tehet bàrki is. Neked meg nem gondolom, hogy jobb lett volna, ha bennemaradsz bàrmelyik kapcsolatban. Az elsővel nem hinném, hogy kibírtàl volna húzni egy életet, gyerek, hàzassàg, egyebek, a szürke hétköznapokban.
A màsik pedig nem hiszem, hogy boldoggà tett volna, hisz nem szeretett.
Bocs, de nekem az jön le, hogy inkàbb az egod sérült mindkét esetben, még ha a kapcsolat nem is lett volna jó, de te ragaszkodtàl volna hozzà.
Ezt nem bàntàsból írom, hisz 22 évvel ezelőtt én is képes voltam hasonlóan gondolkodni.
De azért ne gyere össze valakivel, és főleg ne erőltesd a kapcsolatot, mert egy-két hétig úgy gondoltad, hogy ebből lehet valami.
Te ennél sokkal többet érsz!
Figyelj, nekem rengeteg próbàlkozàs, csalódàs volt az életemben. Volt megcsalàsos, érzelmi terroros, anyós àltali bekavaràsos / szétszedéses / manipulàciós (nem is egyszer), pénzzel lehùzós, csak dugni akarós (bocs, mégsem téged kereslek, nem akarok kapcsolatot), exet felejteni akarós (de mégsem képes elköteleződni), összejönni akarós, de szociàlis fóbiàs és leràzós majd megbànós (de màr késő...). És nem 2 csalódàs, hanem 2 kezemen se tudnàm megszàmolni, mennyi. Persze volt olyan is, hogy az én részemről nem jöttek össze a dolgok.
Mikor az utolsó pasim (a férjem előtt) otthagyott 32 évesen mert beijedt, hogy lassan csalàdot kellene alapítani (sosem titkoltam, hogy szeretnék gyereket, és nyilvàn nem akartam 40 valahàny évesen szülni) na akkor tényleg azt hittem, hogy ez az én karmàm és vége a vilàgnak. Erre 3 hónapra rà megismertem a férjem, akivel először több voltam, mint óvatos. Ennek 9 éve. Idén 7 éves hàzasok leszünk, gyerek is van.
Ezzel csak azt akartam írni, hogy 19 évesen tényleg nincs vége a vilàgnak, mert 2 kapcsolatod nem jött össze.
Ezzel nincsen semmi baj.
Tapasztalataim azt mutatjàk (22 évvel vagyok nàlad idősebb), hogy a nagyon fiatalon (értsd 22-26 év között) kötött hàzassàgok rendszerint felbomlanak vagy nagyon recsegnek-ropognak, esetleg csak a gyerek tartja őket össze, vagy mert az asszonynak nincs hova mennie.
Én úgy làtom, hogy azok a hàzassàgok működnek jobban (tisztelet a kivételnek, most a nagy szàmokról beszélek) akik előtte màr kiélték magukat, túlvannak a csalódàsokon.
Szóval semmi sincs veszve; élj, szerezz tapasztalatokat, de gondolkodj pozitívan. A negatív érzéseket / gondolkodàst megérzik màsok, ezzel nagyban rontod az esélyeidet.
Sokkal vonzóbb lesz egy olyan làny, aki külsőleg lehet, hogy fényévekkel kevésbé néz ki előnyösen (bàr a szépség ízlés kérdése) de mosolyog az életre és pozitív a kisugàrzàsa, és ez megszépíti.
"meg vagyok elégedve magammal. A környezetem szép, okos, magabiztos lánynak tart, sok a barátom is, de inkább csak felszínesen, kevesen ismernek igazán."
Ne haragudj, de az ilyen emberre mondom azt, hogy önbizalomhiányos egoista.
Mert ő biztos benne, hogy ő szép, ő jó, őt kedvelik, ezt sokan mondják. Akkor nyilván jár neki a boldogság, mint a filmekben, erőfeszítések, zsákutcák, hamvába holt próbálkozások nélkül. Alanyi jogon. Elsőre.
Persze a többiek csak felszínesen ismerik, mert a mélyebb kapcsolatokba nem megy bele, mert minek azzal vesződni, nem elég, hogy ő szép? Aztán persze ha valaki ezek alapján ítéli meg, felszínesen, ha nem jön össze tizenkilenc évesen az álomkapcsolat, akkor kipukkad a lufi, kiderül, hogy a szép és okos és önbizalomtól duzzadó ember összeomlik, ha elsőre nem kapja meg azt, ami szerinte neki jár. És jön az önvád. "Biztos rettenetes vagyok" "Miért nem kellek SENKINEK?" "Már ÖRÖKRE egyedül maradok?"
Figyelj, szerintem ne görcsölj rá erre a tökéletes, igaz szerelem dologra. Egyrészt bakker, tizenkilenc évesen felesleges olyanokkal dobálózni, hogy "brühühü, senkinek se kellek soha". Másrészt a legtöbb ember csak buktatókon keresztül, hosszú évek során jut el odáig, hogy tényleg jól működő kapcsolata legyen. És addig is próbálj meg tanulni az addigi zsákutcákból, ballépésekből.
Én a kérdezőt és a válaszolókat is megértem. (Némelyiket)
Foghatjátok a mai világra, de teljesen mindegy. A fiatal lányoknak (igazából fiúknak is) rosszul esik huszonéves kor elején is, hogy a barátnők/barátok látszólag megtalálják az igazit.
Egyébként attól érezheti magát egyedül a kérdező, hogy már volt alkalmi kapcsolata. Időbe telik megnyílni a másik előtt és úgy érezni hogy ő nem csak a "pasim", hanem a "társam".
Kedves Kérdező, ne keseredj el amiatt hogy voltak akiknek csak második voltál. Rengeteg új lehetőséged lesz még megtalálni a nagy őt, és lehet hogy csak 25-30 évesen fog megtörténni, de korábban is írták hogy mennyivel harmonikusabb egy olyan kapcsolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!