Más alól is hasonlóan kicsúszott a talaj?

Ebben a borongós, esős időben elgondolkodtam a sivár kis életemen. Itt vagyok 30 évesen egyedül, az életem unalmas, csak a munka van. Az anyagiak jól alakulnak, van saját ház, kocsi.

A mindennapi rutin már nem köt le, unottan érek haza, elvégzem a szükséges dolgokat itthon, pl takarítás, mosás, valamit összeütök vacsira és fürdés, emailek átnézése, utána alvás. Reggel 6-kor ébredés, és ismétlődik ez a folyamat.

Mostanában már többet járok szombatonként felfedezni az itthoni szépséges tájakat. Ez legalább feldob picit, nagyon szeretek kirándulni. Ezenkívül nincs semmi érdemi dolog az életemben. Barátok nincsenek, akik igazi barátok, azok már mind apák és nem férek az életükbe. A kamu barátok

meg csak akkor elérhetőek ha valamire szükségük van.

A nőkkel való kapcsolat sem sikerül, nem tudom hogy megijednek tőlem vagy csak unalmasnak tartanak. A helyzet az hogy beszélgetés szinten se alakul semmi. Nem vagyok rámenős, már elfogadtam ezt a helyzetet, hogy nekem soha se lesz senkim.

A legfőbb problémám az, hogy szeretnék gyerekeket, feleséget.

De már annyira távoli ez, hogy hitem se maradt.

Szerintetek is menthetetlen vagyok? Ne kíméljetek! :)