Úgy érzem kicsúszott a lában alól a talaj, mit tehetnék?

Régen fiatalabb koromban is jellemző volt rám az érzelmi ingadozás. De nem óráról-órára, hanem inkább 2-3 havi periódusok követték egymást. Hol nagy lendülettel vettem bele magam mindenbe, hol pedig leszartam magam körül mindent.

Viszont az a baj az utóbbi állandóstól nálam jó egy éve. Kifelé nem sok minden látszik, talán csak annyi, hogy vélt vagy valós sértettsége túl "vehemensen" reagálok. Kicsit tele van a tököm saját magammal.

Ráadásul állandóan a múltbéli hibáim/tetteim járnak a fejemben, és mindig bizonyosságot keresek rájuk. Sokszor éjszaka lefekvés előtt "ütnek be", képtelen vagyok aludni.

Főleg azóta van ez így mióta szakítottam exemmel, de már a kapcsolat alatt is (mostanában lesz egy éve), nincs szerelmi bánatom, már túltettem rajta magam. Elfogytak a barátok/ismerősök, bár míg voltak, addig sem beszéltem meg ezt senkivel sem.

Önbizalmam még úgy ahogy tarja magát, de úgy érzem kicsit kezdek meghasonlani. Úgy érzem semmi nem jó amit csinálok, sőt a munkában sem úgy mennek a dolgaim ahogy kellene. Monotonnak érzek mindent és mindenkit magam körül. Semmi nem köt le, úgy gondolom olyan az életem mintha fűrészport rágnék. Ráadásul nagyon sok időt töltök egyedül.

Ez kezdődő depresszió lehet?