Normalis ha a ferjem ram akarja eroltetni a gyerekvallalast?

Azt javaslom, hogy kicsit ignoráld a férjed az életedből. Csak pár napra. Menj a szüleidhez, barátnődhöz. Legyetek külön.

Gondolod végig ezalatt az idő alatt: miért nem akarsz gyereket? (most ne a férjedre gondolj)

Miért nehéz rászánnod magad? Mitől félsz?

Ha erre megvan a válasz és az érved nyomós akkor képzeld el, hogy megszülöd ezt a "nyűg-gyereket" csakhogy a férjed kedvére tegyél. Te még azt sem csinálhatod, mint a legtöbb apaságba rángatott férfi, hogy rálőcsölöd a kölyköt az apára és te csak a munkának élsz onnantól, ő babázzon boldogan. Biológiai okokból te kényszerülsz a gyerek mellé legalább fél évig. Ha most fulladozol, akkor mi lesz? Bezárva egy csecsemővel a négy fal közé, minden áldott nap.

Azért lenne jó ha levegőt tudnál venni, mert most annyira meg igyekszel megfelelni a férjed elvárásának, hogy nem veszed észre, hogy innentől a húrok már nem lazább, hanem egyre szorosabb lesz.

Keríts módot rá, hogy fellélegezhess, átgondold a dolgaid, mert egy gyereket nem lehet majd visszadugni, amikor romokban heversz te is és a házasságotok is.

Ha sikerült rendbe szedni magad, akkor pedig ülj le a párod elé és tiszta fejjel mond el, hogy nem vagy miért nem akarsz babát. Én tudtam a páromról, hogy rendkívül jó apa lenne és családcentrikus is. De nekem sem ment a gyerekvállalás. Így még azt is felajánlottam, hogy akkor váljunk szét, és keressen egy nőt, aki boldogan lesz a gyermekei anyja. Az más kérdés, hogy neki inkább én kellek.

Szóval kérdező, ha ő annyira apa akar lenni, te pedig összeomlasz egy gyerek gondolatától... akkor enged el. Hadd legyen apa. Te pedig felszabadulsz a terror alól.

Nekem csak az az érdekes az egészben, hogy te nem teszed boldoggá? Te nem vagy neki öröm az életében?

Mindenesetre ezt kettőtöknek kell megbeszélni és dűlőre jutni, mert az undorító ha emiatt lelkiterrorban tart téged. Én sem akarok gyereket, úgyhogy még tudom érteni, és mint írtad, ezt a párod is jól tudta.

Szóval jól át kell beszélnetek ezt, de bármit mondanak a környezetedben, - amíg te nem akarod, muszájból, és kötelezettségből tényleg ne szülj azért.

Téged nem értelek, ha tudtad, hogy ő alapvetően akar puját, akkor minek mentél hozzá?

Őt meg azért nem értem, hogy minek vett el egy olyant, aki nem szaporodik?

Váljatok el!

Nem, nem normális.

Ha viszont ebben a fontos kérdésben még 10 év után is ennyire szöges ellentétes a véleményetek, akkor lehet, hogy szét kellene válnotok. De előbb próbáljátok meg megbeszélni.

Ennek így tényleg semmi értelme, ha ő bánt téged, és szerinte te vagy a rossz ember.

3 gyerekem van, imádom őket, az életem értelmei. Ennek tükrében is azt írom, hogy ne szülj, ha te nem szeretnél. Senkinek se lesz jó. A férjednek se, mert szülés után is folyamatosan okot fog találni, hogy terrorizáljon, mert "rossz anya vagy". Az anyaságot pedig nehéz jól csinálni, mert mindenki más jobban ért hozzá. Légyen csillogó a ház, várd főtt étellel, légyen a kicsi csendben, vigyorogjon boldogan és kövéren a kiságyban, szoptass igény szerint, de közben jusson idő mindenre, nézz ki jobban, mint 20 évesen, különben jogos, ha megcsal, és légy ku.rva hálás, hogy eltart, amíg otthon lógatod a lábad.

Nem csoda, ha sok nő úgy is becsavarodik, ha minden vágya egy gyerek. (Nem szülés utáni depresszióról, hanem gyes-betegségről van szó!)

Te nem akarsz gyereket, ő igen. Nem egy az utatok, te jobbra, ő balra, és senki se fog csodálkozni, mert ez így van rendjén.

Hagyd, egyértelműen mások a céljaitok.

Gondolj a gyerekre: ha most a párod kedvéért beleerőszakolod magadat az anyaságba, attól a gyerek még érezni fogja hogy nem szereted úgy szívből, nem is akartad megszülni. Nem jó ezzel a tudattal felnőni.

Ha nem akarsz gyereket, nem baj. Keress egy megértő párt, aki egyetért ezzel, és ne szülj ha nem akarsz.