Amikor én akartam barátnőt, akkor nem kellettem egy nőnek sem, mióta nem akarok barátnőt, azóta egész soknak kellek. Miért?

Bocs, hogy csak a rosszakra reagálok részletesen, amúgy meglepő módon úgy látom kb. minden második válaszoló megértett. Köszi az eddigi válaszokat!

Tizenévesen elég csendes voltam, nem volt nagy ismerősi köröm, akikbe szerelmes voltam, közülük is 1 általános iskolai osztálytársam volt, 2 gimis osztálytársam és 1 egyetemi szaktársam, meg még 1 lány a nagyon szűk ismerősi körből.

2. Nem azokra hajtottam, akik semmibe vesznek. Csak azt hittem régen, hogy először barátkozni kell a lányokkal, jóban kell lenni velük és utána összejönni, meg majd úgy ők is megszeretnek engem, ha előbb barát vagyok. De ez nem működik ugye, viszont ezt akkor nem tudtam.

Nem akartam, hogy sírjanak utánam és azt sem, hogy én sírjak mások után. Csak tizenévesen azért sírtam, mert egyedül éreztem magam és nem viszonozták a szerelmem, most pedig már én képtelen vagyok szerelmes lenni úgy, mint tizenévesen voltam. Kicsit sajnálom azokat a lányokat, akiket megsírattam, de mivel nem szerettem őket viszont, ezért nem jöttem össze velük.

"Az, hogy visszautasítod ezeket a lányokat, nem foghatod rá a régebbi csalódásaidra, egyszerūen csak így mūködsz. Nem akarsz velük lenni."

Azért utasítom vissza a lányokat kapcsolatra, mert nem vagyok beléjük szerelmes. Ha az lettem volna egybe is, akkor vele lettem volna.

"Lehet, hogy régen is voltak olyan lányok, akik összejöttek volna veled, de õket nem vetted észre, inkább azokra hajtottál, akik semmibe vesznek."

Voltak lányok, akiknek tetszettem, nem vagyok csúnya, de olyannal minek jöjjek össze, akit nem szeretek?

7. "szóval most keményen visszaadod olyan lányoknak, akik valszeg szintént 13-20 év között a szerelmet keresték és senkinek sem kellettek."

A legtöbb lány akikkel ismerkedem, azok még benne vannak a 18-20 éves korban. Kb 18-24 éves lányokkal ismerkedem. Nem adok vissza senkinek semmit, hiszen nem azok a lányok tettek velem rosszat, akiket most visszautasítok. Ugyanezt tudom mondani, mint az előbb is: Minek jöjjek össze olyannal, akit nem szeretek?

12. Mit "csinálok"?

14-15. Nem 13 évesen sírtam, hanem mondjuk 19-20 évesen, amikorra már az összes jó barátom régen elveszítette a szüzességét és átélt viszonzott szerelmi kapcsolatot, én pedig az életemben 4. vagy 5. nőtől kaptam az elutasítást, akibe több mint egy évig szerelmes voltam.

Nem akarok visszavágni, arról nem én tehetek hogy most nem esek szerelembe. Ez nem egy kapcsolóval működik.

"Nem is emlékszem, hogy idén lett volna olyan kérdés itt nőktől, ami azt firtatná, hogy "ahhhh miért nem kellek a hülye férfiaknak, minden férfi patkány"

Talán mert a nők sokkal könnyebben találnak nem csak szexpartnert, de kapcsolatot is, ha akarnak, mert a férfiak dolga a kezdeményezés, a nők pedig várják azt és elfogadják/elutasítják. Főleg ha két azonos külsejű férfi és nőt hasonlítunk össze egymással (akik egyformák vonzóságra). De ezt nem bántásból mondom, régen elfogadtam, hogy ilyen a világ és ezzel nincs bajom.

19. Ezeket csak tényként írtam le, mert ha nem írom le, akkor meg valaki biztos írta volna, hogy "csak szexre kellesz a nőknek, de miután megismernek már nem akarnak tőled semmit".

20. Ha szerelmes lennék most egy lányba, aki kapcsolatot akar tőlem és szeret, nem állnék ellen a dolognak.