Nem akarok egész életemben egyedül maradni. Mit tegyek? L/21

Sajnos hasonló helyzetben vagyok,de hiába nyitok én az emberek felé,ha felém ők nem nyitnak.Nem tudom miért mielőtt még valaki felveti.Ja és hol lehet találni manapság normális társaságot,merre?Mert én idáig életemben nem nagyon láttam ilyet,nem nagyon találkoztam ilyen emberekkel.Persze akikkel meg is értenénk egymást.Vagy nagyon buták voltak,vagy teljesen más dolgok érdekeltek engem és őket.Az a baj,én is úgy érzem hogy egyedül maradok,pedig tényleg nyitok bárki felé.Most is megismertem pár srácot újonnan.

22/F

Én 26 vagyok és soha nem is volt barátom, pont azért mert ugyanolyan a természetem, mint neked. Zárkózott, visszahúzódó, soha nem járok sehová. Be vagyok savanyodva. Otthon ülök és sajnálom magam. Bár már kezdek talán változni kicsit.

Szóval, ha nem akarod úgy végezni, mint én :), akkor sürgősen próbálj meg társaságot keresni magadnak. Próbálj önbizalmat szerezni, olvass önsegítő könyveket, próbálj ki dolgokat, amiket még sosem csináltál, lépj ki a komfortzónádból!

ÉS a legeslegelső lépés, hogy először próbáld meg magad egyedül is jól érezni. Ilyet ne is mondj, hogy inkább meghalsz, ha nem lesz párod! Ez a legnagyobb hülyeség.

Én is még csak most próbálom építeni az önbizalmam, egyedül is boldognak lenni és egyelőre nagyon nehezen megy, de te 5 évvel vagy fiatalabb, előtted az élet! Ha most elkezdesz magadon dolgozni, akkor szépen lassan egyre jobban fogod érezni magad és nem marad el az eredmény, hidd el! Fel a fejjel! :)