Itt miért számít bűnnek kimomdani, hogy a legtöbb nő szubmisszív, és a domináns férfiakhoz vonzódik?

Én szeretem a vezető alkatú férfiakat amíg ez nem megy át elnyomásba. Ugyanakkor én a magam módján egyenlőség párti vagyok. Úgy szoktam megfogalmazni hogy egy olyan párt keresek akinek nem derogál elismerni amiben én vagyok a jobb és ott átadni a kormányt. Cserébe én ugyanígy teszek. Ez pedig szerintem lényegében az egyenlőség definíciója hisz egyikünk sincs általános vezetői pozícióban.

Nálam mondjuk a szervezés az egyik gyenge pont amit szívesen "átadok" ezért nem árt egy magabiztos jó szervező készséggel megáldott férfi. Az ilyen férfiak pedig "dominánsak" ha úgy vesszük.

A szubmasszív vágyik rá hogy ledominálják. Nem hiszem hogy ez a jelző illene a nők többségére többek között rám se.

Az hogy valaki az életben vezető típus még nem jelenti hogy a kapcsolatban is domináns a legtöbb női ismerősöm nehezen viseli ha irányítják hisz felnőtt. Tehát bár olyan férfit keres aki ilyen olyan módon kiemelkedő (akár lehet dominánsnak is nevezni) de nem akar a kapcsolatban A FŐNÖK lenni csupa nagy betűvel ahogy azt egy domináns lény tenné. Tehát nem az elmélet ellen lázad a szerintem hanem a szub jellemzés ellen.

Persze ettől még szívesen elismerem hogy rengeteg idióta vágyik rá hogy a párja legyen "az ura" ő meg ugrálhasson ahogy épp az ura dönt.

Azzal nem értek egyet amit az első valaszadó írt. Egy nő ugyanúgy túlél férfi nélkül ahogy egy férfinek se létszükséglet egy nő a háznál. Miért ne hangoztatná(n)k azt hogy nem muszáj egy férfi ahhoz hogy működjön az életünk?

Mert nem igaz.

Én az ágyban domina vagyok, párkapcsolatban pedig vagy domina vagy egalitariánus.

Semmi képpen sem szubmisszív. A legtöbb nő a környezetemben szintén hasonlóan gondolkodik. Még a keresztény, régi erkölcsű nagynéném is, aki ugyan nem vallja be magának, hogy domináns, az igazság viszont az, hogy bábuként irányítgatja a férjét, aki totál ki van neki szolgáltatva, mert még egy csekket sem tud befizetni magától.

"Azzal nem értek egyet amit az első valaszadó írt. Egy nő ugyanúgy túlél férfi nélkül ahogy egy férfinek se létszükséglet egy nő a háznál. Miért ne hangoztatná(n)k azt hogy nem muszáj egy férfi ahhoz hogy működjön az életünk?"

->Nem kell egyetértened, hidd el, nagyon jól tudom, hogy vannak olyan nők, akiknek nincs szükségük férfiakra, és vannak olyan pasik, akiknek nincs szükségük nőkre. Más kérdés, hogy milyen az életük. Szent Pál ugyanis cölibátusban élet, de ő annyit volt emberek között, és olyan sok dolga volt, hogy nem igényelte azt, hogy legyen nő az életében. A 21. századi szexuálisan túlfűtött társadalomban, ahol egyébként a csapból is az folyik, hogy miként felelhetsz meg a másik nemnek (ennek nagy része hazugság), hihető-e, hogy egy olyan ember, akinek pl. 2 éve nem volt senki az életében olyan nagyon jól el van magának?

A nők többsége esetében azonban nehezen hiszem, hogy meg tudna lenni hosszú távon férfi nélkül. Egyrészt a nő sokkal érzelmesebbek, tehát jobban igénylik a párkapcsolatot mint a férfiak, másrészt pedig sokkal jobban kívánják a szexet, és a vibrátorral való eljátszadozás egy idő után már uncsiba mehet át. Pasiknál meg példát se kell említenem, magától értetődő, hogy nem bírják nő nélkül.

Elárulom neked, a vibrátor soha nem unalmas. Mindig 100%-osan teljesít. De elég csak egy rezgő akármi.

Pont azt szokták mondani, ne szokj hozzá a vibrátorhoz vagy akár a zuhanyrózsához, mert egy férfi azt nem tudja hozni.

# 4

Pszichológiát tanulok és nem igaz, hogy a nők szubmisszívebbek lennének a férfiaknál sőt. A férfiak nagyon tekintélytisztelőek, ezért nagyobb a behódolásra való hajlamuk is.

És bármennyire furcsa is, de az igazi mazochisták között több a férfi. Olvasd el Leopold von Sacher-Masoch könyvét.

Persze én nem veszem számításba az Szürke 50 árnyalata által kiváltott divathullámot, mert azok a nők rohadtul nem szubmisszívek, hanem inkább konformisták.

"Pszichológiát tanulok és nem igaz, hogy a nők szubmisszívebbek lennének a férfiaknál sőt. A férfiak nagyon tekintélytisztelőek, ezért nagyobb a behódolásra való hajlamuk is."

->Nem tudom, hogy feltűnt-e neked, de a férfiak többsége egyáltalán nem viselkedik férfiként, hanem a média és a feminizmus által elbaxott hímringyóként árulja magát a párkapcsolati piacon. A nők többsége igazi férfival nem is találkozik. A pszichológia nem tudomány, soha nem is volt az. A hittudomány sem tudomány, mégis jár érte PhD fokozat, szóval erre nem kellene alapoznod. Olvass inkább antik irodalmat, hogy a régiek miként viselkedtek. Egyáltalán nem véletlen, hogy Alexandros-nak még az amazonok vezetője is behódolt.

Pont ezt akartam n is kérdezni: mi számít szubmisszívnek neked/nektek? Most szexuális dolgokról beszélgetünk, vagy viselkedésbeli formákról, vagy mindkettőről?

A másik, hogy most csak pusztán ez a 2 fajta forma van: szubmisszív és domináns?

Én pl nem tudom elképzelni a párkapcsolatot szubmisszív férfivel, egy férfi mindenképp legyen domináns, mert kiborulok a tutyimutyi és döntésképtelen, határozatlan férfiaktól.