Valentin nap szingliként?

36 év alatt megszoktam, mivel csak egy V napon voltam kapcsolatban, még főiskolás koromban. Számomra ugyanolyan, mint a többi.

Dolgozom, hazamegyek, takarítok, csinálok ezt-azt, olvasok, és vége is a napnak. Ennyi.

Igazából nem tudom, hogy minek kell az ilyeneken fent akadni. Persze, értem, hogy egyedül van az ember, meg minden és milyen rossz. De igazság szerint az ilyen marhaságokat, hogy karácsony, névnap, valentin nap, ezeket az emberek találták ki. Semmilyen jelentőséggel nem bírnak a minden napokban. Igazából pont ugyan olyan nap mint a többi.

Nekem habár volt kapcsolatom, igaz csak 2, nem nagyon foglalkoztunk ilyennel akkor sem.

De most már lassan egy éve lesz, hogy megint egyedül vagyok.

Maga az érzés fáj, de nem is akarok magam mellé senkit.

Nincs munkám, egészségügyi gondjaim vannak, mind szájhigénia terén, illetve epémmel vannak gondok, amitől már lassan 2 és fél hónapja de folyamatosan fáj a hasam. Eléggé rossz a mindennapjaimban.

Meg amúgy is az itthon ülős típus vagyok.

Szóval nem akarom magamat rá erőltetni senkire sem.

Szerintem a Valentin nap nem arról szól, hogy a szinglik rosszul érezzék magukat.

Nyilván kiakadok a sok rózsaszín nyáltól, ami ilyenkor van, megvisel érzelmileg, ha gondolok rá. De egyszerűen nem gondolok rá állandóan, hanem elem az életem.

#6: Kérlek meséld el, milyenné válsz, milyen vagyok.

Miért ne gondolkozzak párkapcsolaton? Miért vállaljak túlórát? Jelenleg egy laza kapcsolatban vagyok, akivel töltöm majd a hétvégét. A melóban pedig jövő héten fogok túlórát kivenni.

Annak, hogy szerintem egyesek túl sok szabadidővel rendelkeznek, köze nincs a munkához vagy ilyesmihez. Szerintem nem normális, hogy egyes ünnepek miatt bepörögnek emberek, mert annyira nem áll semmiből az életük és annyira nem rendelkeznek saját érdeklődéssel, hobbival. Szerinted normális az a szomorúság, aggodalom vagy para, amit egy egyszerű naptól érzel?