Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elfogadóbbnak kellene lennem? Kinek kell alkalmazkodni?
Van barátom, már másfél éve vagyunk együtt. Szeretem, ő is engem, mellettem van a rosszban is, törődik velem, van sok közös témánk, jól érzem magam vele, jó vele a kapcsolatom sokféle szempontból.
Az egyetlen dolog ami zavar, az az alkalmazkodás. Én tanulok, ő dolgozik. A munkájához is alkalmazkodom, meg ahhoz is sokszor, hogy ha valami probléma van a családban (az ritkább) vagy valami családi dolog miatt nem úgy alakul a programunk, ahogy szeretném. Ő is alkalmazkodik valamennyire, például volt, hogy otthon lett volna dolga, haza kellett volna mennie, mégis velem ment el valahová. Vagy például volt, hogy mikor sietett valahova, akkor is beugrott hozzám egy kis csokival, amit nekem vett direkt. Meg, én igazodom az ő munkahelyi dolgaihoz meg például a szüleivel közös programjaihoz, ő meg az én vizsgáimhoz. Vagy ha aznap (egyszer volt csak ilyen, az tény) úgy volt, hogy találkozunk, szóltam neki, hogy mégse, mert elhúzódik nekem valami, akkor sem sértődött meg, meg alkalmazkodott másnap.
Valamennyire ő is alkalmazkodik, de engem az idegesít, hogy alapvetően mégis többször kell nekem. Neki a munkahelye is olyan, hogy nem ő osztja be magának, meg a tennivalóit, szóval ehhez is alkalmazkodom, ami nyilván természetes, nem kell félreérteni, nem is akarom, hogy például miattam ne dolgozzon. Mikor van a szüleivel programja, bár ezek nem olyan szórakozás jellegűek, hanem komolyabb dolgok, most nem akarom leírni, akkor is elfogadom. Illetve, akkor annyi van, hogy találkozhatok vele, csak kevesebb időre.
Alkalmazkodik ő is, de mivel neki a programjai, dolgai kevésbé "mozdíthatók", ezért úgy érzem, hogy mégis zavar, hogy én alkalmazkodok szerintem többet.
Azt tartanám ideálisnak, ha nagyjából fele-fele arányban történne ez. Ettől függetlenül, valamennyire megértő is próbálok lenni, mert nem csak tőle függ a programja, meg mindene, hanem tőle kívül álló dolgokon múlik. De kicsit mégis az ő felelőssége is, hogy ha tudja, hogy zavar engem.
Zavar, hogy én alkalmazkodjak sokszor, de neki is igaza van annyiban, hogy nem csak rajta múlnak a napjai. Elfogadóbbnak kellene lennem vagy egy idő után úgyis megunom végleg?
Alkalmazkodik ő, például ha este fáradt, akkor nincs annyira kedve beszélni, legfeljebb írni pár sort, de mégis skypeol velem, mert nekem meg akkor jobb az időpont.
Tudom, hogy részben jogtalanul húzom fel magam, de másrészt meg mégis jogosnak érzem. Egy kettős érzésem van.
Szia!
Van benned egy kitalált idea, amihez egóból ragaszkodsz, de a valóságban ennek semmi realitása nincs. Kicsit erőltetettnek érzem ezt, mintha valami más zavarna, de gyártasz egy mű-problémát helyette.
Igen. A való életben folyton alkalmazkodni kell mindenhez, és mindenkihez. Nem csak a párkapcsolatban, de az együttéléskor, és a házasságban is. Ha majd jönnek a gyerekek, akkor annyival több emberhez kell majd alkalmazkodni. Meg a bölcsödékhez, óvodákhoz, iskolákhoz, különtanárokhoz. Nem úszhatod meg! ;)
De titeket nem húzna fel, hogy mindig a másiknak a programjai meg dolgai miatt kell nektek többet alkalmazkodni?
Igazából eleve minden héten alkalmazkodom hozzá amiatt, hogy hétvégékén nem tudunk találkozni sok időre, (mindegy miért nem akarom leírni). De elfogadom.
Csak emellett meg idegesítő nekem amikor már hétköznap is van valami, ami miatt nekem kell igazodnom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!