Jobb önzőnek lenni ilyen esetben, vagy alkalmazkodni kell?

Üdv a klubban :) Eddig én is ezt csináltam, hajlandó voltam változtatni az elképzeléseimen csak azért, hogy minden alkalmat megragadjak, hogy az aktuális barátommal legyek, vagy akár tervezni tudjunk (programokat, vagy a jövőben bármit). Most én is eljutottam oda, hogy nem akarok kapcsolatot, mert csak magamra akarok figyelni. Szeretnék végre elérni valamit, mindenféle befolyásolás vagy önfeláldozás nélkül. Persze pont nemrég ismertem meg valakit, akitől én nem is akartam semmit, de egyszercsak elkezdett udvarolni. Azóta is kitartóan küzd, én meg igyekszem tartani magam az elveimhez és nem engedni.

Én most kezdek bele egy 2 éves OKJ tanfolyamba, így én azt tűztem ki célként, hogy amíg azt be nem fejezem, addig nem szeretnék semmivel és senkivel sem foglalkozni. Utána már esetleg jöhet a szerelem is. Más kérdés, hogy a legutóbbi szakítás késztetett engem ilyen gyökeres változásra, és még mindig nem tudtam elfelejteni az exem. Ha valami csoda módján kereszteznénk egymás útját a jövőben, fogalmam sincs, hogy tudnám-e tartani magam ehhez az elképzelésemhez. Bár ő sosem kérte, hogy adjam fel az elképzeléseimet...

Volt már néhány párom eddigi életem során, de ez a vágyakról való lemondásos dolog amit kérdezel még soha nem fordult elő, még csak említés szintjén sem. Szóval gondolkozz el, hogy nem inkább te vagy az aki mindent őalájuk rendel alá és mond el egész könnyedén a vágyairól, terveiről...

Az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy az életed legfontosabb részeit feladod. Attól, hogy a saját életed alakítod, még lehetsz alkalmazkodó, csak nem kell eldobni mindent, amivel épp foglalkozol, ha jön egy partnerjelölt.