Miért van az, hogy manapság inkább szakítanak, minthogy megpróbáljanak alkalmazkodni a másikhoz?

Mert másnapra talál másik 20at, amelyik ebből a szempontból épp megfelelő.

Egyébként,aki szerelmes,az próbál csiszolódni. Aki ilyen miatt elsőre szakít,az sose volt a másikba szerelmes,úgyhogy jobb is,hogy továbbáll.

Figyelj, ezen a rohadt kis fórumon is minden nő azt javasolja minden másik nő minden problémájára, hogy azonnal váljon.

A nők szemszögéből egyszerűen vonzóbb alternatíva.

A netes társkeresők kész férfi-katalógusok.

Az újságok azzal vannak tele, hogy mind megérdemlik a azt a hagyományosan magas, férfias, jó külsejű nagy őt, aki amúgy már inkább modern, sőt feminista és semmiféle hagyományos igényei nincsenek.

A nők meg elhiszik.

Elhiszik, kidobják ami van és várják, hogy az említett fantazmagória megszólítsa őket.

A válás pedig piszok könnyű, sőt sokszor anyagilag is nyereségesebb a nők számára, mint a maradás.

Régen ilyesmi nem volt. Az emberek tudták, hogy a lehetőségeik erősen korlátosak és így kénytelenek sokat belefektetni a dolgokba, hogy azok működhessenek és sokat adhassanak nekik vissza.

2 ok is van.

Egyik az hogy nem akar, mert nem szeret igazán, vagy rossz a hozzáállása, nincs probléma megoldó készsége. A helytelen neveltetés miatt.

Másik, valami lelki sérülésből fakad, ami mögött úgyszínt a neveltetés és talán csalódás, félelem húzódik. Az olyan pedig nem fogja elmondani ha baja van, mert még elmondani sem meri. Inkább szakít és homokba dugja a fejét.

Nem szeretik igazán egymást, elmúlt a kezdeti fellángolás, és nem maradt más helyette, úgy meg nincs értelme próbálkozni.

Te együtt maradnál próbálkozni valakivel, akit nem szeretsz?

Aztán kiderülhettek kezdetek óta olyan problémák, amiket mégsem tudnak összeegyeztetni, és egyik fél sem akar kompromisszumot kötni.

Rólam azt mondják, hogy válogatok, csak mert nem akarok kapcsolatról kapcsolatra ugrándozni és próbálkozni, hanem ha már összejövök valakivel, vele tűzön-vízen és egy életre akarok tervezni. Más meg könnyebben belemegy kapcsolatba, és nem elég alapos a keresgélésben, így kapcsolat közben derül ki, aminek ismerkedéskor kellene, aztán már röppennek is tovább (és hagyják maguk után a sebeket).

Nem apró nézeteltéréseknél szokás általában szakítani, attól még mert sok férfi nem képes beismerni magának, hogy tényleg gondok vannak a kapcsolattal, nem érzi jól magát benne a másik, hanem letudják annyival, hogy ez most csak egy aprócska hullámvölgy, de majd úgyis rendbe fog minden jönni magától, csak egy kis idő kérdése...

Akkor szakítanak emberek a másikkal, mikor már nem látnak semmi esélyt arra, hogy jobb legyen a helyzet. Olyankor már tényleg semmi értelme erőltetni. Én egyik szakításomat sem bántam eddig meg, mert a következő barátaim mindig jobbak voltak mint az előzőek, a mostaniban pedig már semmi komolyabb hibát nem tudok találni, ami káros lenne a kapcsolatunkra.

Szerintem meg egyébként, ha rendszeresen olvasod a gyakorit, egyesek túl sokáig húzzák a szakítást, mikor azonnal kéne. (Agresszív, bunkó, lusta, hűtlen, stb pár...)

En egyenrangusag parti no vagyok. De fozok minden napra az elettarsamnak, mert latom, h orul neki. Megdicserem, flortolok vele naponta meg bujok, olelgetem.

Ha nem tetszik vmi, megmondom. Valamikor orfitok is. Amolyan szenvedelyes no vagyok. Szoval a kapcsolatert nagyon sok mindent megteszek, igyekszem szorosra fuzni es apolgatni. Sokszor szakithattunk volna mar, de nem tettuk. Megmagyaraztam neki, h ameddig nem oldjuk meg a problemankat egymassal, akkor visszakoszon a tovabbi kapcsolatainkban. Szoval nem oldodik meg a problema a szakitassal. Igy valamikor szenvedunk, de megoldjuk a problemainkat egymassal, aztan minden jo.

N