Hogy viselitek a mai társadalom tökéletesség-mániáját?

"társadalom"

Én meg ilyenkor fogom a fejem, amikor valaki nem tudja túltenni magát néhány emberke véleményén. Ennél sokoldalúbb vélemények is elhangzanak, valamiért neked csak ezek a vélemények tűnnek fel.

Nem is tudok ilyenről. Mindenki azt látja, amit látni akar.

Másrészt nem más emberek véleményéből merítem az identitásom, hanem sokkal magasabb szintről. :) Már nincsenek rám hatással a világ dolgai. Főleg nem a felszínes dolgai, mint ez a problémának sem nevezhető valami. :D

Magadnak okozod a problémát, hogy ilyeneken gondolkodsz. A probléma nem maga az, hogy valóban ilyen lenne a társadalom, és a feltételezésed ilyen, hanem hogy ilyen baromságokon gondolkodsz. :) Kezdj el meditálni.

Úgy viselem el, hogy nem keverem össze a netes arcozást a valósággal.

Az ilyen, bottal sem piszkálnám meg, ronda és társai dumák nagyon jól hangzanak, aztán nézd meg a férjet/feleségét annak, aki nyomatj, és rájössz, hogy ez csak szimpla arcozás.

(Ui: van aki az életben is csinálja, mikor a 45 éves aputestü kolléga közli, hogy ronda a 21 éves gyakornok lány, mert kicsit nagyobb az csipője, vagy a 90 kilós elvált kolléganő beszél arról, hogy sehol egy normális férfi, akinek nincs sörhasa, azon röhögni szoktam, és nem depressziósnak lenni)

Magasról teszek rá.Mindig azt nézem, ki a különféle vélemények megformálója.

Az itteni "tökéletes adoniszok" véleménye meg aztán tényleg nem mérvadó nekem.Egyébként marhára sokat röhögök azon, amikor valakin köszörülik a nyelvüket, mert éppen 5 kilóval több, mint kellene.Ilyenkor elképzelem, hogy a billentyűzeten egy 130 kilós, "tökéletes testű", öregedő faszi ujjai járnak.

A képek és a virtualitás világa lettünk. Millió meg egy dolog határoz meg egy embert, a képek viszont 2 és fél dimenziót tudnak kézbesíteni..

Maradj offline a kapcsolataid kialakításakor!

25F

@6:

Én egyszer még fiatalon nagyon kiborultam, hogy fotót kukdtem egy csajnak, és elég durva jelzőkkel illetett. Véletlen tudtam meg, hogy egy 100 kiló feletti, egyáltalán nem dekoratív lány, aki ezzel vezeti le a frusztrációját, amit ő kap másoktól.

Azóta mindig erre gondolok, hogy az ilyen undorító, ronda, hozzá nem érnék beszólások mögött hány és hány esetben van az, hogy csak egyszer az életben végre ő is ki akarja mondani, amivel őt kínozzák (vagy akar csak amiről azt hiszi, hogy az emberek gondolják róla), és bele sem gondol, hogy a másiknak ez ugyanúgy fáj

Én egyáltalán nem érzem ezt a tökéletesség mániát, amiről szólnál. Mondjuk lehet azért, mert teljesen elengedem a fülem mellett az efféle dialógusokat, utalásokat, hiszen nem érzem definiálhatónak a tökéletes szó jelentését. Így pedig, pusztán ízlésről beszélhetünk, aminek változékonysága szerencsére általánosan is elfogadott és nem kifejezetten tud szégyellni való lenni.

Hova tovább én abban sem hiszek, hogy a társadalom határozná meg, hogy mit találok szépnek és mit nem. A kislányom két és fél évesen agyvérzést kapott ha csúnyán öltöztette fel az anyja és nem volt hajlandó számára csúnya emberekkel kokettálni. Vagyis inkább a szépeket kereste. Elképesztőnek találtam, viszont nem belőlünk, illetve a tágabb körünkből eredt.

Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az átlagon aluli emberek (rendes higiénia és miegymás hiánya) szoktak degradáló véleménnyel illetni másokat. Érdekes módon olyan ismerőseim, akik teljesen rendben vannak magukkal és jól néznek ki, nem kritizálnak ilyen lealacsonyítóan senkit.

Azt ajánlom, hogy nézz szembe az ilyen vélemények megformálóival, mielőtt komolyan akarnád venni őket. +sz*rd le magasról, amit anonim oldalakon olvasol, troll-gyanús válaszadóktól.