Ha beleszeretnél valakibe, mennyire befolyásolna, ha nő/férfi családja elég problémás lenne?

Nekem problémás családom van, ez több generáción keresztül megvan, ez van.

Én függetlenítem magam tőlük, amennyire lehet, DE nem tagadom meg őket, és nem zárom ki őket az életemből, mert:

1. ők a családom

2. nem megoldás

Én azt gondolom, ha jobban akarok valamit csinálni, mint a családom, és nem akarom továbbvinni a problémát, akkor látnom és értenem kell, ők miért olyanok, mi vezetett ehhez, és akkor megtalálhatom a megoldást, én hogyan tudok változtatni, javítani ezen. Nem fogom szépíteni a dolgokat, ami rossz, az rossz, ami gonosz dolog, az gonosz dolog, igen, szar ügy, ha azt kell mondanom, hogy ez vagy az a felmenőm gonoszkodik, önző, vagy éppen pszichés beteg, de ezzel szembe kell nézni, ha valakinek ilyen van az életében, mert csak így van esély arra, hogy a negatív mintákat tudatosan elkerüljük később. Ugyanis tudat alatt azt választjuk, ami "ismerős", társ, barátok, helyzet, és elkerülni ezt csak úgy lehet, ha időben felismerjük, hogy ja, ez pont olyan, mint az, és akkor nem későn kapunk észbe, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amiben nem érezzük jól magunkat, szenvedünk, és hogyan lépjünk ki.

Nyilván hat a család az emberre, de nem feltétlenül leszünk olyanok, mint ők, és nem feltétlenül kell őket elviselni állandóan.

Nem tudom, ki pontozta le az előző válaszomat, én ezt most kiegészítésnek szánom ahhoz. Befolyásol a családi háttér, annyiban, hogy az illetőre hogyan hatott, és hol tart. Ha függ tőlük, ha nem lépett ki, ha viszi tovább a rossz mintát, az intő jel, hogy ne folytassam, de ha úgy áll hozzá, mint én, ha függetlenítette magát tőlük, nem érdekel, milyen a családja, mert akkor jó úton halad. Természetesen előny, ha valakinek nem problémás a családja, én is jobban örülnék egy olyan társnak, de ha mégis problémás a háttere, viszont őt nem törte meg, és nem viszi tovább a mintát, és nem keserítik meg a mindennapokat, a család még nem fog eltántorítani.