Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok/nők ilyen esetben mennyi ideig tartanátok ki a barátotok mellett?
Tételezzük fel, hogy összejönnétek egy olyan férfival akiről tudjátok, hogy vesebeteg. Ennek ellenére elfogatnátok. Mondjuk, hogy már nem olyan friss a kapcsolat de nem is olyan régi hogy már kezdene ellaposodni. Épp abban az időszakban vagytok mikor már nagyon megszerettétek a fiút. Aztán egyszer csak nagyon beteg lenne. Egymás után jönnének a gondok. Kezdődne azzal, hogy többször is összeesne vérvétel után ami még soha nem fordult elő vele azelőtt. Majd kiderülne, hogy rettenetesen vérszegény mert valahonnan vérzik. Gyomortükrözés után kiderülne, hogy gyomornyálka hártya repedése van és elfekélyesedett. Majd nem sokkal később kórházba kerülne romló veseállapotok miatt. Biopsziát csinálnak amiből kiderül, hogy előrehaladott vesekárosodása van. Miután hazajön a kórházból kiderülne, hogy valami miatt elkezdett vizesedni amit a kórházban nem vettek észre annak ellenére, hogy írni kell a bevitt és ürített folyadékot. Körülbelül 8 liter víz lenne benne. Ezek után olyan sokat kellene vízhajtózni napokig, hogy alig bírná a szíve. Folyton gyenge lenne és nagyon szédülne. Ezek után kb 2 hónapig nem lenne gond. Ugyan vizesedne de vízhajtóval rendben mennének a dolgok. Majd egyszer csak váratlanul fekvő pozícióban váratlanul el kezdene fulladni és ágynak esne. 3 hétig rettenetesen beteg és egyre rosszabbul van. Majd ismét kórházba kerül gyakorlatilag életveszélyes állapotban. Ott kiderül, hogy gyakorlatilag teljesen leállt a veséje ezért művesére kerül. 2 hétig kórházban lenne. Majd hazajön de 2 hét után ismét visszakerül mert baktérium került a szervezetébe ami nagyon tönkretette a vérképét ezért antibiotikum és vér kell. De az orvosok nagyon elrontanak mindent. Kezdve azzal, hogy egy gyenge hányás miatt olyan erős gyógyszert adnának neki amitől elveszti az eszméletét. Majd megtükrözik a gyomrát de közben véletlenül felsértenék a garatot ami után ömleni kezd belőle a vér amit alig tudnak elállítani. Ki kel tamponozni az egész garatot. Majd úgy döntenek, hogy a mentális egészségégének megőrzése miatt 5 napig (amíg a tampont ki nem szedik) mesterségesen altatják és lélegeztető gépre van kötve. Több mint 1 hetet kell az intenzíven töltenie. Illetve 3 hétig van a kórházban. De ezután sincs vége. Miután hazamegy a kórházból azt veszi észre, hogy valami miatt nem tud vizelni. Ez az állapot 1 hétig tart majd lassan megindul de csak cseppekben. Majd néhány nap után arra egyik reggel arra ébred, hogy alvad vér van a pizsama nadrágjában. Ezután ugyan tud vizelni de csak cseppekben jön és fáj is. Illetve akkor is fája ha merevedése van. Majd egyszer csak ismét elakad a vizelete. Megpróbálják megkatéterezni de nem tudják mivel valami miatt 5 centi után elakad. Ezért a hasfalon keresztül kénytelenek katétert betenni ami miatt fürdeni sem tud segítség nélkül ugyanis nem ülhet bele a vízbe nehogy elfertőződjön a sebe és a katétert sem tudja hova tenni. Természetesen a szex szóba sem jöhet. Még nem tudni mi a gond de elképzelhető, hogy húgycső műtétet kell csinálni. Ez az állapot már hónapok óta tart. Ugyanis júniusban történt mindez és azóta is gondok vannak a pénisszel.
Az lenne a kérdésem, hogy ilyen helyzetben végig kitartanátok a párotok mellett vagy akármennyire is szeretnétek őt egy idő után nem bírnátok tovább és inkább ott hagynátok őt?
Jézusom, kitartás!
Nem hiszem, hogy tükörbe tudnék nézni, ha ilyen helyzetben hagynék cserben valakit. Szerelmes is voltam már, tudom, mennyire elvetemülten vagyok képes ragaszkodni a másikhoz, a saját káromra is akár. Egyelőre "csak" a mentális zavarokkal járó kellemetlenségeket volt "szerencsém" megtapasztalni.
Ha szeretem nyilván a szarba se hagynám magára!
Ez nem kérdés.
Ritkán fordul elő hogy nem olvasok végig egy kérdést mielőtt valaszolok, de ez annyira specifikusan van leírva hogy kb semmi értelme. Ennyire azért nem tudom beleképzelni magam egy helyzetbe.
Ha a párom súlyosan beteg lenne igyekeznék kitartani mellette amennyire tudok, nem akarnék belerúgni amikor a földön van amúgy is, de őszintén szólva nem tudom hogyan bírnám. Láttam már a rokonságban több példát is ahol az egyik fél beteg lett (legtöbb esetben rák) és évekig tartott mire felgyógyult vagy elhunyt a beteg, de közben a helyzet bizonytalansága, a másik fájdalma és a saját tehetetlenségük teljesen felőrölte az egészséges felet is. Nem tudom megmondani hogy végig bírnék matadni-e egy beteg pár mellett vagy ha elhagynám bűntudatból nem-e mennék vissza. Ez azért nem olyan hogy képzeld el a helyzetet és azonnal tudod hogy hogy miként reagálnál. Lehet azt írni hogy persze mindenben vele maradnék vagy épp nem vállalnám, de ez annyira más elképzelve meg élesben hogy nem lehet előre megmondani.
Szia! Ffi vagyok tapasztalt félig meddig. Röviden kb te egy évet írtál le.
A valóság az,hogy lelkileg felőrölne egy hölgyet ez.
Egy nő a kapcsolatban szeretetre vagyik,gyöngédségre de egy erős (testileg lekileg) férfire aki a támasza. Pár hónap után megismerne valakit,pont miattad elesett egy barátja egy kollégája egy ismerőse először csak beszélgetnek. Aztán kikapcsolódnak aztán csók,szex ...bűntudat,pár hét/hónap hűség aztán újból szüksége van valakire. Titokban járnak közben jár be hozzád talán szeret is de csak barátilag. Te beteg vagy!!! Rossz kedvű rossz illatú szinte csak (ki)szolgáll..Bocsánat de ez van...
3-as vagyok
Miért vagyok hazug? Mert leírtam hogy fogalmam sincs hogy reagálnék egy helyzetben amit kb elkepzelni se lehet amíg nem vagy benne? Valami gond lehet a fejedben...
Probalnek kitartani, de oszinten szolva nem hiszem, hogy menne. A legtobb nagyon beteg ember annyira magaba fordul, hogy igazabol nem veszi eszre, hogy mennyire kihasznalja a masik embert.
Persze jonnenek a kifogasok, "de hat beteg vagyok", "ha szeretsz, akkor mellettem vagy"
Csakhogy ez erzelmi zsarolas.
Probaltam en egyutt elni egy aspergeres pasival, nem is ennyire beteg, mint amit leirtal, de az az igazsag, hogy felorolt, hogy minden csak rola szolt, en elvesztettem sajat magamat.
Persze, a nők mind szociopata, ösztöni szinten élő állatok, akiket csak az érdekel, hogy jól meg legyenek dugva és hogy pénzelje és körbeugrálja őket a pasijuk (aki természetesen egy kigyúrt, béemvés alfahím), és ha ezt nem kapják meg, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül borítanak fel családokat, párkapcsolatokat vagy hagyják ott a sz@rban megdögleni a legközelebbi hozzátartozóikat.
Hagyjuk már ezt a dumát, süt belőle, hogy sosem sikerült még egy normális kapcsolatot összehoznod egy normális nővel, mert akik a te szellemi és erkölcsi szinteden mozognak, azok tényleg így viselkednek.
A kérdésre válaszolva természetesen a végsőkig a párom mellett lennék. Nyilván engem is megviselne a betegsége, de eszembe nem jutna otthagyni vagy megcsalni (egyébként sem...), ezzel csak rontva az állapotán. A szex nem minden, nem állatok vagyunk, túl fogom élni, hogy x ideig nem tudunk szexelni, ha egyébként szeretjük egymást. Természetesen ahogy bármelyik hozzátartozómról, úgy a páromról is gondoskodnék szükség esetén, amennyire a képességeim és a lehetőségeim engedik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!