Ha az asszony nem tesz elém enni akkor nem eszek. Mi ez az új "hóbort"?

Ez nem új hóbort, szerintem pont hogy inkább a régi kőkori felfogás maradványa.

A párom nem óriáscsecsemő, de ha ilyet találna nekem mondani, simán csak megmondanám, hogy "jó, hát akkor ne egyél" :D

Az ilyen komolyan inkább éhen pusztulna, mint hogy összedobjon valami kaját? Ha igen, akkor meg is érdemli a sorsát. :D

Párom ilyen. Mármint nem ilyen hímsovi pöch módon, hogy "asszony dolga a fakanál" csak ilyen kis szerencsétlenke. :D

Ha nekiállok főzni, mindig jön és segít, van, amiben ő a jobb nálam (pl. a rakottkrumplija verhetetlen), de ha nem vagyok otthon, egyszerűen nem jut el odáig, hogy az alapanyagból a hűtőben kaja is lehet. Komolyan, képes inkább megenni magában a párizsit, minthogy szendvicset csináljon. :D Esetleg egy mikrós tükörtojásig vagy bögrés levesporig eljut, de akkor már azt jelenti, hogy nagyon éhes volt...

Mondjuk szerintem ő erre nem büszke, mármint nem hiszem, hogy hangoztatná a haveroknak, ahogy ez le lett itt írva, de nem tudhatom.

Anyám szokott rajtam röhögni, ha hallja, hogy telefonálunk, és felsorolom, hogy mit hol talál. Eleinte dühöngtem, hogy tényleg mindig van otthon félkész kaja is, doboz kukoricát kinyitni, zacskós rizst vagy smack levest megfőzni nem nagy kunszt, és nem hiszem el, hogy nem képes rá. De mostanra feladtam, ha ő üres párizsin meg kockasajton akar élni, amikor épp nem marad főtt kaja, hát lelke rajta.

Igazából ettől nem lesz rosszabb ember, mert nincs a szememre hányva, ha nem főzök, más dolgokban meg azért nem ennyire életképtelen szerencsére. Mosogatásból, takarításból kiveszi a részét.

Ebben semmi új nincs :D Nekem nagyszüleim,és saját szüleim is ilyenek. És sok barátnőmtől hallom,hogy ilyen kb a pasija.Jó már nem olyan durva szinten mint a szüleimnél,de még mindig él ez a felfogás.

Apám olyan,hogy hibáa van főzve több féle főétel, neki áll veszekedni,hogy mégis hol a kaja ,mert ő nem tudja melyik fazékhoz lehet nyúlni és rakják elé. Nagyapám vizet se tudna forralni,pedig már mama is alig áll a lábán,de mindennap mindent elkészít neki.

Nem tudom,hogy én tudnám-e ezt csinálni,mondjuk engem annyira nem zavarna,hogy készítsek ételt a férjemnek, jó ez a reggeli,hogy korábban felkelek miatta azt lehet kihagynám,de ebéd,vacsora simán :D PErsze az gáz lenne,ha éhenhalna,ha nem rakok elé valamit,de akit szeretek azt szívesen kiszolgálom. ÉN ilyen régimódi lány vagyok.

Jah hát faterom is ilyen, meg nem melegítené a levest a mikroban, még a kenyeret is leszeleti anyámmal. Nem tudom, a férfiak számára ez jelenti a törődést? ? Arról ne beszéljek, hogy nem tudja mi hol van a szekrényben, majdnem ki kell készíteni elé a ruháját.

Jó amúgy van amit ő csinál, nem annyira béna az élethez, de ez sok lenne nekem így. . Persze ők jól elvannak ezzel a felállással, engem viszont kiraz tőle a hideg.

Tegyük hozzá, hogy fater volt katona, igaz régen, de pl tud inget vasalni, és szokott is, beveti az ágyát, és varrni is tud. . Annyira azért nem minden fehér vagy fekete.

De imádom ezt a sok áltoleránst, aki ismeretlenül, hivatalból akarja megmondani kinek mi a dolga. Mi közötök mások életéhez?

Akármennyire is fáj nektek hallani, a férfiak ösztönösen a gondoskodó nőkhöz vonzódnak, nem pedig a nagyszájú, számon kérő, kioktató, megszégyenítéssel operáló hárpiákhoz. Szóval persze lehet játszani a harcos feministát, meg patikamérlegen mérni ki mit csinál (legfőképp: ti mit NEM csináltok), csak jusson eszetekbe, hogy minden ilyen alkalommal csökkentek a párotok szemében mint nő. Soha nem kellene olyan nő, aki nyűgnek érzi a háztartás vezetését.