Mi ez a színházfétis ebben a kategóriában?

Könyörgöm. Attól, hogy színházba nem jár valaki, még tudja hogyan kell viselkedni. Oda kell menni, elfoglalni a helyed és kussban végignézni a színdarabot, aztán megtapsolni.

Nyilván suttyó vagyok, mert én meg odamegyek a hegytetőre, kussban végignézem a naplementét a kedvesemmel vagy éppen nélküle, aztán hazamegyünk.... bár ha belegondolok, hogy nem tapsoltuk meg a napot...

31/f

11: Jó lenne, ha tényleg így is lenne. De nem így van. Meglett férfiemberek és nők telefonálnak előadás alatt, hangosan beszélnek, zacskót csörgetnek... arról nem is beszélve, hogy olyat is tapasztaltam, hogy a saját hülye poénjait beordibálja egy komédia alatt. És nem 11-12 éves kiskölykökről volt szó egyik esetben sem, sajnos.

És senki nem mondta, hogy a színház jobb, mint egy film, csak van, akinek jobban tetszik. Én nem azért járok, hogy műveltebbnek tudjam mutatni magam, hanem azért, mert tetszik. Az tetszik leginkább benne, hogy minden előadűs egyszeri és megismételhetetlen, és abban a pillanatban csak nekünk játszanak (pl. felvételről nem szeretek színházat nézni).

A színház lényege, hogy ott valódi színészi teljesítményt látsz, tekintve, hogy ha elrontják, nem lehet kivágni és újra felvenni a jelenetet. Ha a színésznek aznap fáj a torka és nyűgös, akkor is ugyanolyan alakítást kell nyújtania. A színházi színész munkája sokkal nagyobb fegyelmet és odaszánást kíván, maguk a filmszínészek is elmondják ezt, és mindig azt a kollégát értékelik nagyra, aki színházban kezdett (pl. John Malkovich) Ők még a hangjukkal is másképp tudnak bánni.

Másik fontos eleme a színháznak, a rendezés. Hogy ugyanazt a darabot többféle feldolgozásban meg tudod nézni anélkül, hogy a szövegen változtatnának. Persze, film is készülhet több ugyanazon témából, de a variációk színdarabok esetében (színházakra és rendezőkre lebontva) akkor is bővebbek. Vannak akik pl csak Shakespeare darabokat néznek meg különböző színházakban, rendezésekben, aztán összevetik őket.

Én a mai napig hálás vagyok azért a lehetőségért, hogy láthattam a gyerekkorom óta kedvenc darabomat, Danton halálát az aktuális kedvenc rendezőm feldolgozásában. Életre szóló élmény volt. Nem maga a cselekmény, azt ismerjük a történelemből, láttam a filmet is Gerald Depardieau-vel, a történet nem változott. De a szavak! Az a darab zseniálisan van megírva, és ma is aktuális üzenetet hordoz. Az az élmény annyival mélyebb, mint megnézni a témában készült filmet (esetleg filmeket, de értékelhető csak egy készült erről)

És nem, nem téríteni akarok senkit. Nem nézem le azt akinek ez nem jön be, de meglep, hogy ha én nem szólom le a futballmeccsek nézését, ami szerintem a világ egyik legnagyobb időpocsékolása, hanem elfogadom, hogy van akinek ez ugyanakkora örömet okoz, mint nekem a színház, akkor miért én vagyok a sznob (és egyéb negatív jelzők) és miért nem az, aki futballmeccset néz? Ja, mert az DIVAT. Azt sokan nézik, és mindenki aki nézi hozzáértő és senki nem jár el csak azért mert menő....ja, de. Ők miért nem sznobok?

Még egyetlen apróság: Egy színdarab történetét összehasonlítani egy film történetével teljesen felesleges. Sokszor egyik esetben sem a történet a lényeg. A Hamlet zsenialitását például a mai napig kutatják, éltetik, elemzik. És minden rendező és színész másképp interpretálja a darabot és a karaktert. Egy reneszánsz dráma cselekménye lehet hogy nem vetekszik egy mai világban szocializálódott ember igényeivel, egy jó kis Hollywood-i filmmel most, de még a filmekhez értő emberek többsége is tudja, hogy mi az ami érték egy filmben vagy színdarabban. És az ilyen ember nem állít olyan ostobaságot, hogy jobb egy anime egy Rómeó és Júliánál. Azt nem szégyen mondani, hogy nekünk jobban tetszik és ezzel nincs is baj.

Na, pontozzátok már le ezt is nullára, hogy jobb napotok legyen. :-)

Nem szidtam. Azt írtam, hogy a két dolgot össze sem lehet hasonlítani mert teljesen MÁS. Amúgy a Rómeó és Júlia első sorban a saját korának hordoz üzenetet, ezért emeltem ki inkább a Hamletet, illetve egy "modernebb" darabot, a Danton halálát.

Példa: én fantasy rajongó vagyok, és nagyon szeretem a Harry Pottert és a Star Wars filmeket (az mondjuk science fiction) de sosem vetném össze egy színházzal, mert más élményt ad. Így már világos?

Amúgy kevés olyan film/mű van aminek a mondandóját nem mondták már el ezerszer a történelem folyamán más könyvek, színdarabok stb. Az ókori görögök például az összes emberi pszichológiai jelenséget feldolgozták. Nem véletlen, hogy a mai napig görög történetekre utalva nevezik el az egyes pszichológiai jelenségeket (Ödipusz komplexus, nárcisztikus szindróma stb)

Ha egy kis alázattal fordulnánk a múltunk felé, akkor a jelen értékeit is a helyükön tudnánk értékelni. Akkor magát az utat csodálnánk az Antigonétól Shakespeare-en át a mai filmekig (vagy akár animékig) és magát az emberi sorsot látnánk végigmenni (apa és fia, férfi és nő, ember és közösség stb) a történeteken és felismernénk önmagunkat a történetben. Az ókori görögök ezt tudták. Minden színdarab történetét ismerték a legendákból. Nem az újdonságért mentek, hanem a katarzisért.

Csak ennyit akartam mondani.