Ti nem találjátok vonzónak a főnökötöket vagy egy magasabb beosztású ellenkező nemű kollégát?

2 munkahelyem volt eddig, ahol huzamosabb ideig volt férfi főnököm.

1. munkahely:

1. Jól nézett ki, de életemben max. 2x láttam, és nem kezdtem hozzá vonzódni (ahhoz vagy extra kisugárzás kell, vagy hogy hosszabb ideje ismerjem, többet találkozzak vele).

2. Ez a főnököm egy kis p.csfej volt. Tipikusan ez a "unalmas, szemét kis kocka vagyok, senki nem barátkozik velem, a nőknek sem kellek, ezért dögöljön meg mindenki" típusú emberke. A humora nagyon akasztófahumor (és azt hitte, ő a helyi standupos), és mindenkivel úgy beszélt, mintha a seggéből rántotta volna ki. Még szerencse, hogy jobbára mailben kommunikáltunk, mert élőszóban nem tudom, hogy reagáltam volna arra, hogy útszéli káromkodásokkal teletűzdelt leveleket kapok... ráadásul esetek többségében jogtalanul, mert ő volt a helyzetben a hülye. Tipikus ilyen 20onpárévesen felkapaszkodott, a hatalomban megrészegült kis hülye. Külsőleg nem jött be, de rondának sem találtam, amíg nem viselkedett így. Onnantól exponenciálisan csúnyult a szememben.

Másik munkahely:

Külsőleg nem igazám az én stílusom. Belsőre... nem volt annyira gáz, mint ketteske, de párkapcsolatra nem kéne (lobbanékony, gyakran túl nyers, sok kérdésben tájékozatlan, rossz értelemben nem PC).

Egyikkel sem jöttem össze nyilván.

(ezen a munkahelyen amúgy van egy vezető, nem a mi cspatunknál, akit viszont vonzónak találok külsőleg is és belsőleg is - ő tényleg olyan, aki a vezetőség jó aspektusait hordozza a személyiségében... mivel párom van, és őt szeretem, nem jönnék össze vele, de sztem ha a párom nem ismerném, biztos megfordult volna a fejemben... más kérdés, hogy mernék-e munkahelyről választani partnert, mert paráznék attól, mi lesz, ha rossz szájízzel szakítunk vagy azt gondolná mindenki a cégnél, hogy "felszoptam" magam, ha esetleg előléptetnek... az akkor is nehéz, ha vki jogosan kapja és a panaszkodók szimplán csak irigyek).