Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetek az ellen ha az egyik kollégámat megkívánom?
Harmincas éveimben járó nő vagyok. Házasságban élek, ami meglehetősen el van laposodva.Gyermekünk is van és a vagyon közös. Tudom manapság az a divat hogy "lépj ki egy lapos házasságból", "valósítsd meg önmagad", "merj élni" stb. szövegek.A gyakorlatban viszont ez nem megy varázsütésszerűen. Nálunk ez van.
A problémám viszont a következő: van egy kollégám, aki egy bő huszassal idősebb nálam. Ő is házasságban él.Nem tehetek róla, de ez az ember olyan elementáris hatással van rám, hogy teljesen kész vagyok tőle.Viszont tudom hogy nem kellene, hiszen ő cseppet sem úgy gondolja mint én...legalábbis a viselkedéséből ezt szűrtem le.
A csodám vele 3 napig tartott :( először egy jót beszélgettünk (véletlenül futottunk össze munkaidőn kívül és beszédbe elegyedtünk), másnap a melóhelyen futottunk össze (nagy cég, tehát nem vagyunk reggeltől estig összezárva, ezért írtam hogy összefutottunk).Nagyon örültünk egymásnak, egy bő fél órát beszélgettünk. Meg volt a telefonszámcsere és megbeszéltük hogy a facebookon bejelöljük egymást. Így is történt, be is jelölt.Madarat lehetett velem fogatni,mondván engem is valaki észrevesz. A férjem folyamatos kritizálásai nagyon lenyomja az önbecslésemet,ezért többször vagyok szomorú mint nem. Szóval igazán boldoggá tett a beszélgetés. Azt is beszéltük,hogy összehozunk egy masszázst.Én tanultam és dolgoztam is benne, ő viszont videókat nézeget és szeretné a fogásokat rajtam gyakorolni.Aztán jött a 3. nap...boldogság, öröm, csillogó szemek -még a kollégáim meg is jegyezték hogy csak úgy ragyogok olyan boldog vagyok.Azon a napon felhívott.Izgatott voltam és nagyon jól esett az ismételt beszélgetés.Hazafelé menet is "véletlenül" összefutottunk, kb. 30 méterre tőlem motorral volt, rám dudált.Tuti biztosnak éreztem ezt az édes flörtöt. Aztán jött a feketeleves. Elteltek napok és se nem írt, se nem hívott semmi.Aztán múlt héten ráírtam a facebookon. Semmi különös, csak megkérdeztem hogy hogy van. Válasz azóta sem érkezett. No de nem ez a legnagyobb pofon tőle. Pénteken a melóhelyemen megintcsak megpillantottam. Köszöntem mindenkinek ahogy szoktam, de ő nem köszönt, sőt észre sem vett. Azóta sem tudom felfogni, hogy mi történhetett és mi ez a hatalmas pálfordulat?!Az kizárt hogy nem vett észre, hiszen nem sokan voltunk a helyiségben és hangosan köszöntem, de nem köszönt nem is nézett rám.Nagyon fájt és most is fáj. Két dologra tudok gondolni..az egyik hogy neki is nagyon tetszem, de otthon mérlegelt és elhatározta hogy tudomást sem vesz rólam,mert fél hogy belémszeret és inkább a megszokott helyzetben marad,így nem sérülhet senki.Vagy legalábbis minden marad a régiben.
A másik tippem pedig hogy csak flörtölt,mert dekoratív vagyok, és semmi több. Igen, de itt volt szó közös masszázsról stb. szóval sokkal forróbb volt a helyzet mint egy kis flörtölés.
A gond csak az, hogy tetszik és nagyon vágyom rá.Minden nap a képét nézve m@....zom.
Tudom hogy sokan el fogtok ítélni most, de én egy szeretethiányos nő vagyok és igen, ha megtalálnám a másik felem akkor válnék, nem kívánok titkos szeretőt tartani, de egyelőre a helyzetem nem olyan hogy meglépjem. Sportolok,vékony,csinos nő vagyok,de ez nem jelent semmit.Nem kellek senkinek.Nem vagyok nyomulós s ezek szerint még csábítani sem tudok :( Írjatok hideget,meleget, őszinte véleményt!Ne kíméljetek!Mit csinálok rosszul?
Ja, mellesleg nem hiszem, hogy nem kellesz senkinek. Csak egyszerűen tudják, hogy férjnél vagy, gyereked van, és ezért nem hajtanak rád.
Azon gondolkodtál már, hogy a férjeddel miért hidegültetek el egymástól? Talán ő megadhatná a szeretetet, amire vágysz. Persze ennek (is) kölcsönösnek kell lennie.
“. Azt is beszéltük,hogy összehozunk egy masszázst“
😁
Manapság így hívják a kefélést??? A méhdzájaddal/torkoddal megmasszírozod a makkját?
Kamuszagú ez.
Egyfelől 50-es emberek nem facebook-on bohóckodnak.
Másfelől egy 50-es férfi nem lesz akkora suttyó hirtelen, hogy rád se bagózik.
Valóban egy eszetlen tini írhatta ezt, mert több helyen sem életszerű.
Hármas és hatos!Nem,nem vagyok tini mégha ez a kérdésből így is tűnik. De ha már itt tartunk, akkor igen, szeretnék megélni egy második tini kort...rajongni ha pittyeg a telefon mert sms jött; boldogan sétálni kéz a kézben; romantikus pillanatokat megélni; eszeveszettül smárolni a holdfényben ect. Gyerekes? Igen, de attól hogy az ember nem huszon és tizenéves még lehetnek ilyen vágyai nem?
A kollégám nem bohóckodik a facebookon.Pont az hogy alig van ismerőse és évente 2x ha megoszt valamit. Tehát nem egy nagy fb használó, de sajnos tényleg nem köszönt és tudomást sem vett rólam ahogy fentebb írtam. Én is úgy hittem hogy egy 50-es ffi nem tehet ilyet, pedig de.
Többieknek köszönöm a hasznos választ,ment a zöld kéz.
A házasságomról: évek óta tartó elhidegülés.Mindketten tehetünk róla. Sokat melózunk,nincs időnk egymásra és kevés a kettesben eltöltött tartalmas idő. Ez vezetett idáig. Régebben nem hittem abban hogy a sok munka, pénzhajsza megöli a kapcsolatokat, de sajnos a bőrömön tapasztalva már tudom hogy sajnos igen.Évek óta egy háztartási robot vagyok.Mosok, főzök,takarítok, gyereket nevelek,kiszolgálom a családot és zéró becsület. Jön a kritizálás, hogy nem teszek eleget a házasságért. Lehetnék még szorgalmasabb és még sorolhatnám.Többször említette a férjem hogyha nem lenne gyerek már rég elhagyott volna,mert nem ilyen nőt képzelt el magának. Hát köszi..így hogy alapozzak egy életet vele?A gyerek miatt válni nem akar.Voltunk párkapcsolati terapeutánál is nem is egyszer. Az egyik azt mondta két külön világ vagyunk jobb ha szétmegyönk,mert hosszútávon nem egyezünk. A másik azt mondta hogy az ellentétek vonzzák egymást s míg egy kapcsolatban nincs közöny, hanem érzelmek, addig minden felmelegíthető és sokszor jót tesz egy jó veszekedés. Hát köszi, ez a tipikus nesze semmi fogd meg jól.
A 3.szakembert meg inkább hagyjuk. Mindenféle szituációs játékokat,teszteket csinált velünk csillagászati összegért,de konkrét véleményt nem tudott mondani csak habegett, habogott.
Az a gond, hogy hullámvölgyek vannak a házasságunkban. Próbálok pozitívan hozzáállni. Van időszak (pár hét) hogy minden mintha visszakerülne a régi kerékvágásba.Nevetünk, eszünk,iszunk,filmet nézünk összebújva. Aztán másnap vagy kis időre rá jön a számonkérés, az utasítgatás a kritizálás.Nálam sírásba torkollik a dolog és megint előjön belőlem hogy már nem bírom tovább. Aztán a sors is rakoncátlankodik velem,mert akkor elém gördít egy ilyen szitut amit leírtam. Akkor erősnek érzem magam és boldognak és látok fényt az alagút végén. Aztán bumm,az egész csak egy pofáraesés és megint az önbizalmam a béka s..ge alatt. Ilyenkor érzem magam egy lúzernek, aki még csábítani sem tud.
Olykor előtör belőlem egy bizonyítási vágy magam és a férjem felé, hogy igenis én is tudok egy új életet kezdeni és boldog lenni más oldalán.Bár a férjem azt is a fejemhez vágja számtalanszor hogyha elhagyom úgysem találok senkit vagy csak valami idiótát. Sajnos tényleg részben igaza van.Míg egy férfi könnyedén talál új nőt gyerekekkel a háta mögött, addig egy nőnek ez sokkal nehezebb. Bár látok magam körül csomó ellenpéldát is és az is dolgozik bennem, hogyha másnak sikerül akkor nekem miért nem? Elvégre ugyanolyan esélyekkel indulok mint a kortársaim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!