Ha valaki nem érzi 100%-ban a párjáról, hogy ő az igazi, akkor nem érdemes folytatni egy kapcsolatot?

Sokaknak az igazi azt jelenti, hogy magától tökéletes a kapcsolat, nem kell tenni érte semmit, csak úgy van és csodálatos és kész.

Ebben az esetben nem kell csodálkozni, ha örökre egyedül marad. Mivel ilyen nincs.

Persze, egy kapcsolatért dolgozni kell, de azért vannak határok, nincs értelme mindenért dolgozni.

Mondok egy példát, van, ami engem az elején is zavar másokban, később csak még jobban idegesíteni fog, akkor is, ha próbálom eleinte tolerálni, sőt, akkor különösen, mert amikor elmúlik a rózsaszín köd, akkor az ilyen idegesítő dolgok kerülnek a felszínre, és ezek csúnyán alá tudják ásni azt, ami addig szépnek és jónak tűnt.

Igenis vannak dolgok, amiket nem kell tolerálnunk, ha azok nem változnak, még akkor is, ha egyébként jónak tűnik minden más. Ha valakit nagyon zavar a dohányzás (és nem csak divatból meg elvből, hanem pl. rosszul van tőle), nem kell tolerálni, ha valaki nem tudja elnézni a kisebb flörtölgetéseket, nem kell tolerálni, ha valakinél zéró tolerancia van alkoholfogyasztás terén, nem kell tolerálni, és még lehetne sorolni, meg lehet beszélni, lehet egyeztetni a nézeteket, de ha nincs változás, nincs tényleges közeledés egymás felé, akár 1-1 ilyen dolog miatt is borítani lehet az alakuló vagy már meglévő kapcsolatot.