Érdemes még időt fordítani az összecsiszolódásra? Igazi jó kapcsolat sosem alakul már ki?

Kb másfél éve vagyunk együtt a párommal,ebből majdnem egy évig távkapcsolatban éltünk,ő külföldön dolgozott,majd amikor befejeződött ott a munka,hazajött, akkor rögtön össze is költöztünk.

Nagyon nehéz volt végigcsinálni,főleg,hogy 3-4 havonta jött haza 2 hétre.

Végigcsináltuk,kitartottunk,és belőlem ezt azt váltotta ki,hogy sosem szerettem még senkit ennyire mint őt.

Amikor megismerkedtünk,éppen a válásán volt túl,nagyon csúnyán ért véget a házassága (megcsalták,és ez véletlenül derült ki). Sosem mondta el nekem,rokonoktól tudtam meg. Amikor beszéltünk a dologról csak annyit mondott,hogy nem egyeztek az életcéljaik,ezért váltak el. Mindennek a felét elvitte a volt felesége. Annyira nem is akartam belemászni,nem az én dolgom.

Amikor több időt kezdtünk el együtt tölteni észrevettem,hogy távolságtartó,bizalmatlan. (Nagyon sokszor előfordult,hogy úgy elment otthonról,hogy elintézte annyival: "Majd jövök...." Vagy kiment az erkélyre telefonálni,hogy ne is halljam,hogy kivel és mit beszél,folyamatos telefonnyomkodás.... Nagyon rosszul esett,feltettem magamnak a kérdést: Minek vagyok én itt,csak,hogy feküdjön valaki mellette?!

Ezek a helyzetek nyilván javultak,de még mindig nem az igazi.

Az anyagi dolgait titkolja előlem (én is dolgozom,tanulok mellette,soha nem kértem tőle 5 forintot se,hanem én segítettem ki egy nagyobb összeggel,amit a mai napig nem kaptam vissza,igaz nem is kértem (még),egyenlőre tudom nélkülözni).

Születésnap,névnap alkalmából egy kis figyelmességre sem törekszik... Nem várom el,csak az embernek jólesik,főleg ha a párunkról van szó.

Nagyon kevés barátját ismerem,szinte csak akkor ismerek meg valakit,amikor összefutunk vele valami bevásárlóközpontban vagy kávézóban. Nem is törekszik arra,hogy megismerjem őket.... Nagyon rosszul esik,nem hiszem,hogy ennyire vállalhatatlan lennék. A visszajelzések alapján sem,amiket másoktól kapok.

Ő nem bújós,ennyi idő alatt nem mondta egyszer sem,hogy szeret. Nem fogja meg a kezem az után. Régebben a rokonai előtt is nagyon távolságtartó volt. (Ez már nem így van.)

Ráadásul a szülei próbálják arrafelé terelni,hogy nehogy elvegyen engem valaha is.... Nehogy én is elvigyem a fele "vagyont". Soha nem voltam ilyen... Így különösen bántó.

Nem tudom mit tehetnék még,hogy jobb irányba alakuljon a kapcsolatunk. Ő a bizalmatlan,holott nekem kéne annak lenni,mivel eltitkol előlem dolgokat.

Észreveszem,hogy nem úgy gondolkodik,hogy ő és én,hanem csak ő... pedig nekem ő (lenne) a legnagyobb boldogság.

Meddig várjak? Érdemes még ebbe energiát fektetni?

Egyébként én: 26N, Ő 36F