Ki hogy reagálná le ha kiderülne hogy a párjába szerelmes az egyik kolleganője?

Én sehogy, amennyiben 1) a nő csak szerelmes, de nem fúrkál meg ragacskodik, 2) a párom nem viselkedik gyanúsan. Ha csak "szerelmes", sajnűlom szegényt, hogy olyanba zúgott bele, aki foglalt, és azonkívül meg elvagyok a párommal (nyilván, amennyiben nem viselkedik gyanúsan, furán).

Ha a csaj fúrkál, mászik, és a párom nem teremtette le, hát szólok neki, hogy állítsa le, mert ha nincs leállítva rendesen, akkor a nő azt hiszi, van esélye. Ha meg a párom furán viselkedik és viszony van, akkor számon kérem, aztán pápá.

Nem irányíthatjuk kibe szeretünk bele, neked ebbe nem kell beleavatkozni, max, szólj a párodnak, hogy tisztázza a nővel, hogy te vagy neki, és nincs esélye, a párodnak kell megtennie a szükséges lépéseket, ha ő nem teszi meg, akkor azért nem a nő a hibás, hanem a párod. Aki szereti a párját, az nem kapható semmilyen csábításra. Ha a párod kapható, gondolkodj el a kapcsolatotokon, hogy van-e értelme.

De tudod, mit, mesélek valamit. Nem az a típus vagyok, aki beletaposna egy kapcsolatba. Most belezúgtam valakibe, aki nagy hatással van rám, nem vállalja nyíltan, hogy van-e kapcsolata, csak sejthető, de például figyelmes velem, elsütött pár félreérthető poént, úgy néz és mosolyog rám, mint senki másra. Ha van valakije még így is, és ő mégsem adja egyértelműen a tudtomra, és belemegy a játékba velem, nem érdekel, oldja meg ő a kapcsolatát, nem az én dolgom, nem én vagyok kapcsolatban, de élvezem a figyelmet, amit kapok tőle. Eleget ejtettek már pofára, hagytak el és csaltak meg, hogy most végre én is jól érezzem magam.

Most megfordítom a dolgokat. Én vagyok a nő, 13 éve vagyok együtt a párommal. A munkahelyemen rám nyomult egy pasi. Először elhívott moziba, akkor illedelmesen a tudtára adtam, hogy van párom (amit tudott alapból, hiszen sokszor bejött elém a munkahelyre). Aztán nem adta fel és még jó fél évig ostromolt. Egy céges iszogatás alkalmával bevallotta azt is, hogy szerelmes belém. Mindig kereste az alkalmat a nyomulásra annak ellenére, hogy határozottan megkértem, hogy hagyjon békén. A párom tudott az egészről, egyáltalán nem volt sem ideges sem féltékeny, mert megbízott bennem. Pontosan tudja azt amit én, hogy minket nem lehet sehogy sem szétrobbantani.

Szóval azt akartam ezzel mondani, hogy felesleges kiakadni, ha nem lehet elvinni valakit, akkor azt nem is fogják tudni elvinni, teljesen mindegy, hogy mivel próbálkozik az illető...